EGY RENDSZERES EGRI NÉZŐNK, ALICE CSÁSZÁR ÍRÁSA AZ OTTANI OKULÁRÉ PROJEKTRŐL

 

Csodás ötlet az Okuláré Projekt!

 

A színházi felolvasáson három kortárs író az identitás témájára írt rövid drámájával találkozhattunk. Megszavaztuk, kié tetszett legjobban. Az egri helyszínen egyedül maradtam véleményemmel, de kitartok mellettte!

 

A kupakgyáros ötlete nagyon jó volt, de "túl van írva" két helyen, a Fiú monológja a munkájáról és az Anya monológja a gyárban tett látogatásról. Ez kissé lelapítja a mondanivalót, nem bízott a szerző benne, hogy kevesebb szóból is értünk? A Csatlakozás meg azért nem tetszett, mert kevésnek találtam azt a motivációt, amiért a Hang úgy döntött, visszatér az életbe, Ennyiért? Nem mondtak semmit, amiért ilyen nagy elhatározást kellett volna meghoznia! Arról nem is beszélve, hogy hány lélekkel találkozhatott már, talán olyanokkal is, akik pozitívabbak voltak ennél a családnál. Miért pont most?!

 

Ezzel szemben a Kontakt maibb, életszerűbb problémát vetett fel. Pótolhatja-e az okostelefon, az internet, facebook a személyes kapcsolatokat? Tartozhatunk-e inkább hozzá, mint a családunkhoz, környezetünkhöz? Hamis a kép, hamis az összetartozás érzése, a gép és az ember nem egy kategória! A cybervilág csalóka képe beszippantja az elmagányosodott embereket, fiatalokat, öregeket, társtalanokat és barátságra vágyókat. De mi marad ebből? Semmi. Identitását végleg elvesztett személyiség. Veszély leselkedik a gyerekekre. Mi lesz, ha 20-30-50 év múlva robotpajtással kézenfogva mehetnek a játszótérre? ... Ez a mű, a Kontakt gondolatok sorát nyitotta meg bennem, ezért tartottam a legjobbnak. Arról nem is beszélve, hogy anyák és gyerekek konfliktusa bárhol, bármikor a világon volt és lesz, de az ember, a személy és az informatika, a Háló kapcsolata és konfliktushelyzete nagyon mai és élő probléma.

 

Voksomat változatlanul a Kontakthoz teszem le.