POLÓNYI JÁNOS BESZÁMOLÓJA EGY SKYPE SEGÍTSÉGÉVEL LÉTREJÖTT ELŐADÁSRÓL

 

A programot a karlsruhei Magyar Kulturális Egyesület keretén belül rendeztük meg. Heten olvastak fel, öt különböző helyen, mintegy száz kilométeres körzetben a skype segitségével. A hallgatóság is virtuális volt és ők is skype-on követték darabokat. Sajnos kevesen jöttek össze, heten voltak azonban igencsak különböző helyekről. Ketten Sepsiszentgyörgyből, egy hallgató Párizsból és a többiek pedig Kalrsruhe környékéről jelentkeztek.

 

Erre az elrendezésre a próba során jutottunk el, ott derült ki, hogy a darabok sajátos hangulatúvá válnak ha a hangok nem öltenek valódi testet. Az ismert hangú azonban láthatatlan személyek hatása intimebbé és ugyanakkor intenzívebbé vált. Az est egy rádiójáték csokorhoz hasonlott. Az Okuláré alapgondolata a közösségteremtés, hát ez sikeresen megvalósult, a felolvasás végére egy kis családdá.

 

A hallgatóság és a felolvasók szavazatai alapján az 1. Kupakgyáros, 2. Csatlakozás, 3. Kontakt sorrend alakult ki. Ez a sorrend nem tükrözi azt a lelkesedést ami mindegyik darabot követte, azaz a harmadik nem egy 'rossz jegy'.

 

A Kupakgyáros erényeiként a rövid időbe súlyos tartalom besűrítése, mély és erős érzelmek, bensőséges hangulat lett említve. A Csatlakozás játékosságáért, humoráért, pergő párbeszédeiért tetszett és a Tibeti Halottaskönyv gondolati és érzelmi világának egy leegyszerűsített, modernizált megvalósulásának tűnt. A Kontakt érdemeiként az merült fel, hogy fiataloknak fiatalokról szól, élő, érdekes és nagyon is aktuális helyzetet ír le.

 

Erre ritkán hallani magyar szót és ez az este ebből a szempontból is rendkívüli volt, egy új, különleges és érdekes összefüggésben jelent meg az otthoni világ, amely egyszerre volt új és régi. Továbbá különleges élmény volt azzal a szöveggel találkozni amely épp most született és a mai Magyarország hangján mesél mai gondolatokról.

 

Köszönet a szervezőnek, a szerzőknek ezért és kíváncsian várjuk a folytatást.

 

Polónyi János