SÁROSPATAKI ÖSSZEFOGLALÓ

 

Rólunk

 

A sárospataki iskolatörténet egyik legtöbbet hivatkozott korszaka Comenius módszertani munkássága, benne a tankönyvnyomtatással és a didaktikai újításokkal. A Scola ludus gondolata és a tananyag-feldolgozás párbeszédes jelenetekkel korai példát ad az iskolai színjátszáshoz. Azóta sokféle próbálkozás vált valóra a pataki iskolában, az 1930-as években pl. Shakespeare angolul, később – 80-as évek - Illyés Fáklyaláng, iskolatörténeti darabok, musicalek (ezredforduló). Napjainkban éppen az útkeresés zajlik, nincs diákszínjátszókör, de van tánc- és dráma tantárgy az újtantervben, van nagyszínpadi műsor a szalagavatón, szervezünk műsoros nyelvi esteket, alkalmi igény szülte próbálkozásaink is vannak.

 

Jómagam 1983 óta vagyok a gimnázium magyartanára. Amikor igény támadt rá, rendeztem darabokat (Kiss Dénes: Héterősek, Páskándi Géza: Az eb olykor emeli lábát, A kisherceg visszatér), dramatizáltam pataki aktualitású elbeszélést, stb, de mostanában nagyon megcsappant a kedvem és nagyon megszaporodtak a feladataim. Ebben a helyzetben talált rám az Amargant Színházi Műhely felhívása. Bár nagyon sok feladat közé kellett beszorítani a feladatot, megérte! A megvalósulás minden várakozást igazolt. A kételyek, ha voltak, eloszlottak. A hibákat felismertük és tanultunk belőle.

 

Közösségteremtés

 

Közös alkotómunka folyt a teológusokkal. A Csatlakozást ajánlottam fel az egyik vállalkozó fiatalembernek, neki van színjátszós tapasztalata a debreceni Refiből. Remek volt az előadásuk, bátrabban kezelték a szöveget, szabadon éltek a gesztusokkal.

 

A Kontakt és A kupakgyáros is olyan embereket hozott össze, akikről gyanítható/tudható volt a szereplési hajlam, de a feladat mozgósította őket. Tanárok és diákok is játszottak együtt. A szervezés (helyszín, technika, skype) újabb segítőket mozgósított. A véleményalkotáskor különböző korú nézők ismerhették meg egymás véleményét.

 

A művek

 

Engem lenyűgözött az alkotói készség: megadott témában, megszabott keretek között időre születtek meg a darabok. Ha semmi más nem történt volna a projektben, csak hogy eljut hozzám és elolvashatom, értelmezhetem akár csak kollégákkal ezeket, már nyereségnek tartanám. De mennyivel többet kaptunk!

 

Mivel diákközönséget vártunk, próbáltam a sorrenddel kissé oldani az est komorságát. Más esetben egy-egy darab bőven elég lett volna beszélgetés kezdeményezéséhez. A kupakgyárossal kezdtünk. Különböző évfolyamok diákjai számára az elidegenedésről, az abszurd irodalomtörténeti helyéről, mibenlétéről kellett mondani pár szót, hiszen a darab rendkívül sűrített szöveg. Személyes kedvencem, talán azért is, mert sokat vártunk rá! Remek az ötlet, szerencsés a redukció, a két szereplő, a szöveg minősége, ritmusa, nagyon szeretem a gyógyszerszedés folyamatának sorozatait – már be is vettem az alakzatok példái közé a stilisztikaórán!

 

Mozsik Imre darabját éreztük legnyitottabbnak. A beszélgetés során felmerült, hogy vajon a visszatérés az életbe új esély-e ennek a családnak, vagy csak újabb hibák lehetősége. Groteszknek éreztük azt, hogy a hangot mennyire sikerült meggyőzni, hogy nem az elszámoltatás lett erősebb, hanem a kiskapu keresése. A közönség tagjait ez a darab érintette meg leginkább, a szülők viselkedését rendkívül kritikusan fogadták, nem találtak mentséget számukra. A fiú egyértelműen áldozat a szemükben. Szomorúan gondoltam arra, hogy esetleg hányan érezték nagyon is húsbavágónak a témát. A Kontaktról vegyes benyomásaink vannak. Egyrészt közönségkímélő, mert túlrajzolt karaktereit nem lehet szeretni. Ilyen pszichológus, ilyen főnök, ilyen diáktársak? Mivel a történéseket – Zsófi függőségének kialakulását – fel kellett vázolni, ezért lett talán túlírt a Zsófi – telefon párbeszéd, s lett hosszabb a mű a szükségesnél. Görbe tükörként hatott sokak számára, el is hangzott, hogy „én is ilyen vagyok, folyton a telefonon lógok”. Szerintem ennek a darabnak a téma- és problémafelvetése leegyszerűsítő (esztétikai szempontból) a többiekhez képest.

 

Mindezekkel együtt nagyon köszönöm a szerzőknek és a szervezőknek a birtokunkba került szövegeket. Terjedelmük, témájuk, felépítésük miatt módszertani kincsnek tartom őket. Sokféle továbbélésükben gondolkodom, ifjúsági táborok programjának, osztályfőnöki óráknak, osztálykirándulás alkalmával esti beszélgetés kiindulópontja lehetnek. Mondható szövegek, tehát beszédgyakorlatként, karakterformáláskor rendkívül jól használhatók.

 

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem jól választottunk helyszínt. A legnagyobb teremben zajlott a felolvasás, reménykedtünk a tömeges érdeklődésben, illetve a színpad fontosságát felértékeltük. Legközelebb a beszélgetést jobban inspiráló közeget keresünk.

 

Izgalommal várom, várjuk munkatársaimmal a további műveket!

 

Sinkóné Tóth Zsuzsanna