Nagy büszkeségünk, hogy élő közvetítést adtunk az eseményről interneten: az Elephant Stúdió teljes arzenállal kivonult, Erlauer Balázs barátom szakértelmével segítette az estet, úsztatta egymásba a képeket. A felvétel még egy hónapig elérhető a

 

https://new.livestream.com/accounts/7795746/okulare-szeged

 

linken, csak regisztrálni kell hozzá. Reményeink szerint így lesz ez hónapról-hónapra. Javaslom, hogy az egyszerűség kedvéért a Youtube-ra is innen tegyétek föl.

 

A szegedi sajtóanyag pedig itt érhető el:

 

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szegeden_is_indul_az_okulare_projekt/2376876/

 

Igyekszünk ezután minél szélesebb körben propagálni, noha az a szomorú tapasztalatunk, hogy a helyi média nem kapkodott az alkalomért.

 

Szeged javaslata: mozgás-szólam nélküli, klasszikus felolvasó-színházi keretek között valósuljon meg az esemény minden helyszínen, azaz: a színészek ülnek, hangfestenek, szerepet értelmeznek, de nem jelenik meg rendezői koncepció, „beavatkozás”. A befogadó így elsősorban a fülére „támaszkodik”, őbenne jelennek meg képek, asszociációk a látómezőn (tehát látványt nem kap, csak a vele szemben ülő színészekét).

 

Nálunk Deme Laci darabja indította be leginkább a nézők-hallgatók fantáziáját. A Kontakt azért áll hozzánk közel, mert kíméletlenül, de kellő humorral mutatja meg az agyi kapacitás leépülését, filmszerűen pergő jeleneteivel. Ugyanakkor a legizgalmasabb „anyag” Fekete Ádámé: hétköznapi téma, nem hétköznapi költőiséggel formázva, „képileg talán a legizgalmasabb”-ilyen véleményt is hallottunk.

 

Gratulálunk Mozsik Imrének! Akkor nincs más hátra, mint várjuk az „újrakezdés”-drámákat!