A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját.

 

FIÚ Szia! Én vagyok az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem van, úgyhogy van majdnem egy órám. Hát… nem rossz. Néha fárasztó, de azért ki lehet bírni. Meg amúgy is, ez csak egy alkalmi állás. Nem akarom ezt sokáig csinálni. Mellesleg, itt nem is lehet nagyon sokáig maradni. Nem azért, mert kirúgják az embert, hanem mert az embernek megy el tőle a kedve. A legrégebbi ember is max. két éve van itt. Én azért remélem, hogy annyit nem leszek. Mindegy, most jó ez arra, hogy kifizessem a számlákat. Az is rendben. Ne aggódj, van mit ennem. Mondom. Inkább azt mondd, hogy veletek mi a helyzet? Igen? Ó… Értem. Várj csak, mit mondtál? Ismételd meg az utolsó mondatot, mert nagyon zavaros lett a vonal. Mondom, nem hal… Hálló? Ott vagy? Hálló? (Leteszi a telefont)

 

FÉRFI (Mellé lép) Zavarok?

 

FIÚ Tessék?

 

FÉRFI Leülhetek maga mellé?

 

FIÚ Csak nyugodtan.

 

FÉRFI Nem is lepődik meg, hogy magyarul beszélek?

 

FIÚ Miért lepődnék meg?

 

FÉRFI Mert Angliában vagyunk.

 

FIÚ És? Itt nyüzsögnek a magyarok.

 

FÉRFI Van benne valami. Végülis, maga is itt van.

 

FIÚ Meg maga is.

 

FÉRFI Ó, én nem vagyok magyar. Csak beszélem a nyelvet, és amint erre jártam, meghallottam, amint beszélt az édesanyjával.

 

FIÚ Honnan tudta, hogy kivel beszélek?

 

FÉRFI Valahogy rájöttem a beszélgetésből. De remélem nem haragszik.

 

FIÚ Nem. Illetve, attól függ, miért hallgatózik.

 

FÉRFI Mert jó néha magyarnyelvet hallani.

 

FIÚ Tényleg nem magyar?

 

FÉRFI Nem vagyok.

 

FIÚ Akkor hogyhogy ilyen jól beszéli a nyelvet?

 

FÉRFI Adottság.

 

FIÚ Esetleg szülők? Valaki a családban?

 

FÉRFI Nem, ilyesmiről szó sincs.

 

FIÚ Hová valósi?

 

FÉRFI Azt is mondhatnánk, most éppen idevalósi vagyok. Akárcsak maga.

 

FIÚ De én nem itt születtem. Csak három hónapja jöttem ide.

 

FÉRFI Az nem számít. Most itt van. Most ennek a városnak, sőt, ennek az országnak gyarapítja a lakosságát.

 

FIÚ Így is mondhatjuk.

 

FÉRFI És? Jól érzi itt magát?

 

FIÚ Talán igen.

 

FÉRFI Talán? (Nevet) Hát ilyet még nem hallottam.

 

FIÚ Hát most mit mondjak erre? Jól is, meg nem is. Nem mindig lehet egyértelmű választ adni.

 

FÉRFI Nem. Sőt, örülök, hogy ezt magától is tudja.

 

FIÚ Már bocsásson meg a kérdésért, de maga mit keres itt?

 

FÉRFI Itt? „Itt” alatt most az országra gondol? Vagy a városra? Talán a folyópartra? Vagy esetleg mit keresek itt maga mellett?

 

FIÚ Igen!

 

FÉRFI Most melyikre igen?

 

FIÚ Mindegyikre.

 

FÉRFI Azért beszélgetek magával, mert maghallottam, hogy magyarul beszél. És mivel szünete van, gondoltam, egy pár percre nem sajnálja a társaságomat.

 

FIÚ Honnan tudja, hogy szünetem van?

 

FÉRFI Maga mondta a telefonba.

 

FIÚ Maga nem valami perverz, ugye? Nem azért álldogált itt, hogy kihallgasson, igaz?

 

FÉRFI Fura elképzelései vannak ám rólam.

 

FIÚ Ne haragudjon, csak azért egy kicsit fura.

 

FÉRFI Micsoda?

 

FIÚ A szituáció.

 

FÉRFI Nekem nem. Én rendszeresen beszélgetek magyarokkal.

 

FIÚ Tényleg?

 

FÉRFI Maga nem szokott?

 

FIÚ Csak néha. Egy hete éppen hazafelé tartottam az étteremből, amikor az éjjeli buszra várva meghallottam egy magyar párt, amin azon tanakodnak, hogy melyik busszal juthatnak el a szállásukra. Nagyon elképedtek, amikor melléjük léptem, és az anyanyelvükön igazítottam őket útba.

 

FÉRFI Hát akkor mégiscsak szokott a honfitársaival beszélni.

 

FIÚ Igen, bár ezek felszínes beszélgetések szoktak lenni.

 

FÉRFI Örülök, ha ezen változtathatok.

 

FIÚ De hogyan? Úgy, hogy kihallgatja mások privát beszélgetéseit?

 

FÉRFI Nem hallgattam ki, csak egy kicsit odafigyeltem. Tudja, egy-egy apró elejtett szó számomra kulcs egy leendő párbeszédre.

 

FIÚ Nem sok barátja van, igaz?

 

FÉRFI Nehéz meghatározni, hogy mit is jelent az, „barát”. Vegyük például magát. Idegenek vagyunk, mégis, a közös nyelv miatt már egy pár perce beszélgetünk, mintha ismernénk egymást. Aztán lehet, hogy ha felkelünk erről a padról, soha többé nem látjuk egymást. Talán egy hét múlva már el is felejt. De ha pár nap múlva összefutunk egy kocsmában, akkor már ismerős leszek magának. Esetleg megiszunk együtt pár sört, és az est végére már a jó barátja leszek.

 

FIÚ Most barátkozni akar velem?

 

FÉRFI Ha nincs ellenére.

 

FIÚ Ember, mégis mit akar tőlem?

 

FÉRFI Fura ez a feltételezés.

 

FIÚ Mi? Hogy akarna tőlem valamit?

 

FÉRFI Nem. Hogy ember vagyok.

 

FIÚ Ezt hogy érti?

 

FÉRFI Az most nem fontos. Minden esetre, azt hiszem, meg kell nyugtatnom. Nem vagyok valamilyen… mit is mondott? „Perverz”. Csak gondoltam, egy pár percet beszélgetünk, és aztán nem rabolom tovább az idejét. Utána nyugodtan mehet vissza dolgozni az étterembe.

 

FIÚ Na ezt árulja el, honnan tudta, hogy étteremben dolgozom?

 

FÉRFI Maga mondta. Hogy amikor a párral találkozott, akkor az éjjeli buszra várakozott, és előtte az étteremben volt. És mivel nem azt mondta, hogy „egy” étteremben, hanem „az” étteremben, arra következtettem, hogy az említett helység nem lehet más, mint a munkahelye.

 

FIÚ Mi maga? Valami Sherlock Holmes?

 

FÉRFI Nem, biztosan nem. De igazam volt, nem?

 

FIÚ Igen, igaza volt.

 

FÉRFI Ennek módfelett örülök.

 

FIÚ De azért elmondja, hogy mivel foglalkozik?

 

FÉRFI Az emberek megfigyelésével.

 

FIÚ Ne mondja! Akkor mi maga, ha nem nyomozó? Kém?

 

FÉRFI Nem, egyik sem. Én figyelem az embereket, és alkalmanként hasznos sugallatokkal látom el őket.

 

FIÚ Hasznos mikkel?

 

FÉRFI Ne lepődjön meg, még mindig egy nyelvet beszélünk.

 

FIÚ Igazán? Akkor mit mondott? Mivel látja el az embereket?

 

FÉRFI Hasznos tanácsokkal.

 

FIÚ És ebből él meg?

 

FÉRFI Mondhatjuk így is.

 

FIÚ És most nekem is akar valami tanácsot adni?

 

FÉRFI Még nem.

 

FIÚ „Még nem”? És mikor igen?

 

FÉRFI Majd ha összetegeződtünk.

 

FIÚ Hát, arra várhat.

 

FÉRFI Várok is. Tudja, csodás dolognak tartom ezt a tegeződés-magázódás dolgot. Ez ugyebár az angolban lehetetlen. Ám a magyar, néhány más nyelvvel egyetemben, képes arra, hogy megmutassa a szimpla beszédben, ki az, aki számunkra közelebb áll, és ki az idegen.

 

FIÚ Esetleg nyelvész?

 

FÉRFI Nem, még mindig tanácsadó vagyok.

 

FIÚ Áhá. És mivel kapcsolatban ad tanácsokat?

 

FÉRFI Mondjuk azt, utazásokkal kapcsolatban.

 

FIÚ Akkor kezd körvonalazódni a foglalkozása.

 

FÉRFI Úgy hiszi?

 

FIÚ Igen. Valami utazási ügynökségnél dolgozik.

 

FÉRFI Igen is, meg nem is. Tulajdonképpen a legnagyobb cég, ami utazásokkal kapcsolatos.

 

FIÚ Nem tudom, melyik az.

 

FÉRFI Pedig biztos hallott már róla, csak nem tudja, hogy arról beszélek.

 

FIÚ Na igen, de melyik az?

 

FÉRFI Nézzen fel. Mit lát?

 

FIÚ Felhőket.

 

FÉRFI De mit néz?

 

FIÚ Felhőket.

 

FÉRFI Ó... Nos, köszönöm.

 

FIÚ Mit?

 

FÉRFI Tökéletes válasz arra, hogy miért nem fogja megérteni, melyik „cégtől” jöttem.

 

FIÚ Nem értem.

 

FÉRFI Nem is baj. Bár, anélkül, hogy pontosan tudná, miről beszélek, azt így elárulom magának, hogy amikor én felnézek, ugyanolyan honvágy fog el, mint magát, amikor az édesanyjával beszél.

 

FIÚ Miért gondolja, hogy nekem ilyenkor honvágyam van?

 

FÉRFI Mert hallottam, ahogy vele beszélt.

 

FIÚ Semmi olyat nem mondtam, ami arra utalt volna, hogy honvágyam van.

 

FÉRFI Semmi ilyet nem mondott, valóban. De felhívta.

 

FIÚ Miért ne hívtam volna? Mégis csak az anyám.

 

FÉRFI Pontosan. És az is marad. Történjen akármi.

 

FIÚ Mire gondol?

 

FÉRFI Hát csak arra, hogy maga élhet Angliában, Amerikában, Kanadában, Kínában, Afrikában, az Antarktiszon, vagy akár a Holdon, az anyja az anyja marad. Beszélhet ezer másik nyelven, megváltoztathatja a haját, a kinézetét, az anyja mindig is az anyja marad. Élhet még öt vagy ötven évig, akár százig, az anyja…

 

FIÚ Igen, értem, mindig is az anyám marad.

 

FÉRFI Akár csak az apja. Ő is mindig az apja marad.

 

FIÚ Egyértelmű.

 

FÉRFI És ugyan ez igaz arra is, hogy Magyar.

 

FIÚ Hogy tessék?

 

FÉRFI Hogy Magyar. Bárhová megy, bármi történik magával, még akkor is, ha életét már csak Londonban fogja leélni, maga akkor is magyar marad. Mert annak született.

 

FIÚ Igen, de nem mondanám, hogy örülök ennek. Már rég befutottam volna, ha nem ott születek.

 

FÉRFI Pincérként akart befutni?

 

FIÚ Nem, zenészként. Otthon gitáros voltam.

 

FÉRFI De itt pincér.

 

FIÚ Igen, de ezt csak átmenetileg csinálom. Aztán szeretnék gitáros lenni.

 

FÉRFI Mikor van az aztán?

 

FIÚ Ha már nem pincérkedem.

 

FÉRFI És az mikor lesz?

 

FIÚ Nem tudom.

 

FÉRFI Miért nem kezd el most gitározni?

 

FIÚ Mert még el kell tartanom magamat pincérkedésből.

 

FÉRFI És honnan veszi, hogy a jövőben nem kell?

 

FIÚ Onnan, hogy az a célom, hogy a zenélésből tartsam el magamat.

 

FÉRFI Jól tud gitározni?

 

FIÚ Jól.

 

FÉRFI Az édeskevés.

 

FIÚ Tessék?

 

FÉRFI A jól az édeskevés. Itt nagyon jól kell tudni.

 

FIÚ Jól van, akkor nagyon jól tudok.

 

FÉRFI Nem viccelek. Angliában vagyunk. Mindenki ide áramlik Európából, sőt, néha máshonnan is, úgyhogy ha valaki bele akar szállni a zeneiparba, akkor csak akkor tűnhet fel, ha a legjobbak közé tartozik.

 

FIÚ Nem vágtam volna bele, ha nem éreztem volna, hogy elég jó vagyok.

 

FÉRFI De miért nem akart inkább a saját hazájában a legjobb lenni?

 

FIÚ Mert az angol zeneipar jobb, mint a magyar. Nagyobb a piaca. Tény, nagyobb a túljelentkezés, de legalább jobbak az esélyek, mint otthon.

 

FÉRFI Persze, ehhez az is kell, hogy jól beszélje az angolt.

 

FIÚ Jól beszélem. NAGYON jól. Bár sokkal könnyebb életem lenne, ha eleve itt születtem volna.

 

FÉRFI Ne legyen ebben annyira biztos.

 

FIÚ Miért ne?

 

FÉRFI Mert mindenki okkal születik oda, ahol meglátja a napvilágot. Az, hogy ki mikor, és hol születik meg, az nem a véletlen műve. Ezt soha ne felejtse el.

 

FIÚ Maga eléggé vallásos, nemde?

 

FÉRFI Az vagyok. De az én esetemben ez nem is lehet kérdés.

 

FIÚ Ha maga mondja…

 

FÉRFI De a maga családja vallásos?

 

DAVID Igen.

 

FÉRFI Az apja is?

 

FIÚ Főleg ő. De miért érdekli ez magát?

 

FÉRFI Miért az anyjával beszélt, miért nem az apjával?

 

FIÚ Mit érdekel ez téged?

 

FÉRFI Mert egy apa legalább annyira fontos, mint egy anya. Nem igaz?

 

FIÚ De, de mégis mit…

 

FÉRFI Mégis anyukádat hívtad fel, és nem apádat,

 

FIÚ Igen, mert anyám úgyis mindent elmond az apámnak.

 

FÉRFI És ugyanígy tettél az elmúlt hetekben. Apáddal szinte nem is beszéltél.

 

FIÚ Hallod, most már kezdesz kiakasztani!

 

FÉRFI Pedig apád is örülne, ha néha-néha beszélnél vele.

 

FIÚ Mit tudsz te erről?

 

FÉRFI A telefonhívásaid egyre ritkábbak. Először minden nap hazatelefonáltál, aztán csak minden második nap, végül most már egy héten csak egyszer. És akkor sem apáddal. Pedig vele is kéne beszélned.

 

FIÚ (Meglehetősen ingerülten) Na jó, nekem ebből rohadtul elegem van! Áruld már el, hogy mit akarsz, vagy különben esküszöm, hogy a nyílt utcán foglak…

 

FÉRFI Meg fog halni.

 

Csönd.

 

FIÚ Hogy tessék?

 

FÉRFI Édesapád. Egy hónapon belül meg fog halni.

 

FIÚ Miért mondod ezt?

 

FÉRFI Ez az igazság. Szívrohamot fog kapni július 3-án.

 

FIÚ Honnan tudod?

 

FÉRFI Mert tudom. És most már te is tudod.

 

FIÚ Kamu az egész!

 

FÉRFI Lehet. Elképzelhető, hogy én csak hantázom. Hogy csak egy egyszerű járókelő vagyok Londonban, aki beszéli a nyelvedet, és valamiért ráhibázott arra, hogy hogyan kommunikáltál a családoddal az elmúlt három hónapban, amióta ebbe az országba érkeztél. Csak ugyebár, ott van az a lehetőség is, hogy nem. Hogy az igazat mondtam, és mondom most is.

 

FIÚ Ki vagy te?

 

FÉRFI Nocsak, hát végre megkérdezed?

 

FIÚ Te vagy az ördög? Vagy Isten?

 

FÉRFI Jaj, nem, miket beszélsz?

Talán erre nem számítottál, de én vagyok Edvin.

 

FIÚ Nem tudom, az ki.

 

FÉRFI Hát én vagyok.

 

FIÚ Mit akarsz tőlem?

 

FÉRFI Hét perccel ezelőtt ugyan ezt kérdezted. De most már válaszolok is rá. Arra akarlak rávenni, hogy menj haza.

 

FIÚ Hagyjam itt Angliát?

 

FÉRFI Igen. Legalább egy hónapra. Töltsd el ezt a négy hetet apád társaságában. Használd ki az időt, amíg lehet. Aztán, ha akarod, utána visszajöhetsz. Anglia megvár. Sőt, a zenei karrier is.

 

FIÚ És ha nem megyek?

 

FÉRFI A döntés joga a kezedben van. Én nem kényszeríthetlek semmire. Csak segíteni próbálok.

 

FIÚ De miért?

 

FÉRFI Mert ez a feladatom. Addig vagyok ebben az országban, ameddig nem döntesz. Vagy pontosabban, ameddig van lehetőséged dönteni. Utána visszamehetek én is oda, ahová tartozom. De szeretnék úgy visszamenni, hogy helyesen irányítottalak.

 

FIÚ Ki vagy te?

 

FÉRFI Mondtam. Én vagyok Edvin.

 

FIÚ Azt hiszem, sejtem, mi vagy.

 

FÉRFI Ennél többet nem is kell mondanod.

 

FIÚ De hogyhogy megjelentél előttem?

 

FÉRFI Úgy éreztem, a helyzet az idő rövidsége miatt megkívánja.

 

FIÚ Nem félsz attól, hogy elmesélem másnak, hogy találkoztunk?

 

FÉRFI Nem. Ugyanis, amint felkelek a padtól, és elsétálok, nem fogsz emlékezni a párbeszédünkre. Csak a gondolatokra, amik közben a fejedben születtek.

 

FIÚ Én nem tudom, mit kéne most mondanom.

 

FÉRFI Semmit. Amúgy se velem kéne beszélned. De mivel már tegező viszonyban vagyunk, szívesen megiszom veled egy sört novemberben 15-én…

 

FIÚ Miért pont akkor?

 

FÉRFI Mindent neked sem kell tudnod. Bár, ha ne adj isten, fellépést terveznél a jövőben, az egy szombati nap lesz. Tökéletes időpont egy bemutatkozó koncertre. Szóval, esetleg aznap találkozunk!

 

FIÚ De ha nem fogok rád emlékezni…

 

FÉRFI Tévedés. Az arcom ismerős lesz. Csak a kilétem nem. Szóval, november. Hogy addig mit teszel, vagy hogy döntesz, az rajtad áll. Na, én megköszönöm a társalgást, és további szép napod kívánok. Egyél azért valamit, mielőtt véget érne az ebédszüneted!

 

Edvin felkel, és elmegy. Dávid egy darabig néz utána. Majd, mint valami hirtelen jött ötlet, előveszi a telefonját.

 

FIÚ Szia! Én vagyok az, Dávid. Megint. Nem tudom, miért kapcsolt szét az előbb. Anya… ő… tudnád adni apát?

 

 

V É G E