a színpadi pisztoly, amely aképpen sült el, hogy „ Képzeld, fiacskám, a műtős orvos nővérkéstől, aneszteziológustól , mindenestől kivándorolt a műtétem kellős közepén” . Ez jelképezte az egészségügy mai helyzetének bemutatását. A Fiú alakjáról nem tudtunk meg sokat, végigjárta a csábítás trükkös helyszíneit, meghallgatta a visszatartás semmilyen indokait, prezentált nyálat, ejakulációt, kilopta vérben tocsogó anyja párnája alól a hálapénzt, de szeretne visszatérni anyja temetésére, szóval kesze-kusza jellem, befolyásolható, azt se értettem világosan, hogy a végén mi történik vele. A mondanivaló magva, gondolom, az volt, hogy „kulcs a lábtörlő alatt, ha elmegy zárja be. Nem marad senki. Zsilipeljen! Külföldön mindenki magyar. Boldoguljon, ki merre lát.” (Elnézést, ha nem pontosan idézek, egyszeri hallás után nehéz.) A szerző gazdag tárházát vonultatta fel a groteszk dráma kellékeinek, de nem tudtam a dolgok mélyére hatolni, mert szerintem a kellékeken KÍVÜL NINCS MÉLY-E. 
A második darab a KADUPUL. Tiszta szép szövege, mint egy 21. századi verses mese, de boldog vég nélkül. Leander és Levendula szavaiban gyönyörűen fogalmazódik meg az elvágyódás, a marasztalás, egymás elátkozása a szakításkor, aztán az új nő mellett Leander vágyódik messzire, mert önmaga börtöne szűk, nem tud itt megváltozni, így Liliannal is szakítanak. Aztán olyan gyönyörű rész következett, amely mint egy görög kórus szólt: Harag volt a világban/ És nem talált férfi nőre, nő férfire/Meggyűlölték egymást a barátok/Elhagyták házakat az emberek/Elutaztak messzi földre/ Ott maradtak mind a nemes ifjak/ s nem volt, aki hazavárja őket… És aztán Leila, aki a kadupul virágot keresi Leandernél, aki a messzi földön kertész lett. A kadupul megtestesíti a várakozást a Lehetőségre, amelyet mindnyájan szeretnénk megragadni, jókor, jó helyen lenni, hogy láthassuk az egyszer, az éjszakában nyíló virágot, mely pár órán belül elhervad. Van, akinek a várakozással telik az élete… Aztán, amikor Leander hazatér, a találkozás Levendulával, a rezignált , álmaikat vesztett emberek zavart beszélgetése. No happy end. És mégis tetszett, volt mondanivalója, gyönyörködtettek a dialógusok, figyelemre késztetett, gondolatok folytatására ösztönzött. Nagyon tetszett.
A közönségszavazat az EDVIN mellett döntött. A dráma felépítése, egyszerű szerkezete, mondanivalója mindenki számára világos és érthető volt. El is indult utána a nagy beszélgetés az apák és gyerekek kapcsolatáról, mindenkinek volt élménye ezzel kapcsolatban. Az enyém az, hogy apám elvesztése után és azóta sem tudom megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy vele keveset beszélgettem, hogy nem kérdezgettem többet az életéről, gondolatairól, hogy mindez már pótolhatatlan. A rövid színmű világossá tette, hogy időben észre kell ezt venni, még ha ez esetben égi sugallat volt is a figyelmeztetés. Az emigráns sem veszítheti el a távolság miatt a szüleivel való kapcsolatát.