FORMANEK CSABA:

KADUPUL

 

SZEREPLŐK:

 

    

                                                                                                   LEANDER                           a darab elején 30 körüli férfi

                                                                                                   LEVENDULA                      a darab elején 20 körüli nő

                                                                                                   LILIAN                                 30 körüli nő

                                                                                                   LEILA                                   20 körüli nő

 

Levendulát, Liliant és Leilát azonos színésznő alakítja.

 

 

 

1.

 

LEANDER

Most hová mész?

 

LEVENDULA

El.

 

LEANDER

De hová?

 

LEVENDULA

Csak el. Amerre akarok.

 

LEANDER

Nem mész sehová.

 

LEVENDULA

Tessék?

 

LEANDER

Mi bajod van? Nem jó itt neked?

Azt hiszed máshol majd jobb lesz?

 

LEVENDULA

El akarok menni.

 

LEANDER

Nem engedlek el.

 

LEVENDULA

Nyisd ki az ajtót.

 

LEANDER

Leülsz, és megbeszéljük.

Így nem mehetsz el.

 

LEVENDULA

Erővel akarsz itt tartani?

 

LEANDER

Nem.

 

LEVENDULA

Akkor nyisd ki az ajtót.

 

LEANDER

Nem.

 

LEVENDULA

Leülök, elmondod, amit akarsz,

és utána megyek.

Tessék. Ülök.

Mondhatod.

Semmit sem tudsz mondani.

Mondd el, mit szeretnél.

Hogy mit akarsz tőlem.

 

LEANDER

Azt szeretném tudni, hogy

miért táplálod magadban a paranoiát.

 

LEVENDULA

Nem táplálom a paranoiát.

 

LEANDER

Szerintem táplálod.

Ideges vagy.

 

LEVENDULA

Én vagyok ideges?

 

LEANDER

Én is ideges vagyok,

átragad rám a pánik,

ami belőled árad.

 

LEVENDULA

Bennem nincs pánik.

 

LEANDER

Ha hallanád, hogy milyen feszülten mondod ki,

hogy benned nincs pánik...

 

LEVENDULA

Bezársz a lakásba, és csodálkozol azon,

ha feszült vagyok.

 

LEANDER

Mégis feszült vagy?

 

LEVENDULA

Mert bezársz a lakásba.

 

LEANDER

Mert feszült vagy.

 

LEVENDULA

Mert bezársz a lakásba.

 

LEANDER

Ez a paranoia!

Nem zárlak be.

Ha el akarsz menni, mehetsz.

 

LEVENDULA

Akkor megyek.

Nyisd ki az ajtót.

 

LEANDER

Előbb nyugodj meg,

és mondd el, miért mész el.

 

LEVENDULA

Teljesen nyugodt vagyok, kivéve,

hogy idegesít, hogy nem engedsz el.

És képtelen vagy elmondani, hogy miért.

 

LEANDER

Szerinted miért?

 

LEVENDULA

Fogalmam sincs.

 

LEANDER

Fogalmad sincs...

Azon pánikolsz, hogy én mit akarok tőled,

de neked fogalmad sincs.

                 Nem én vagyok az,

                 aki miatt megőrülsz a hiányérzettől,

                 ezt te behoztad magaddal ezen az ajtón,

                 amikor jöttél,

                 az előző életeidből hoztad magaddal,

                 másoktól hurcoltad ide be,

                 mások rajtad elkövetett tetteinek benned okozott nyomorát cipelted be,

                 beköltöztetted ide magaddal a sérelmeidet,

                 melyek végső soron a saját belső igényedből fakadnak,

                 hogy folyamatosan sértve érezd magadat,

                 egy szeretetakarnok vagy,

                 egy zsarnoki szerelemgyerek,

                 aki ölelésért zsarol,

                 és szerelemért retteg,

                 és ha nem zsarolhat, azt hiszi, nem szereti senki,

                 ezt hitetted el magaddal,

                 megszoktad és megszoktattad azt a gyereket,

                 aki te vagy,

                 aki nem engedi, hogy csak úgy, magától szeressék,

                 mert a szeretet nálad a követelmény tárgya,

                 a szeretet nem létállapot nálad,

                 hanem a követelmény a létállapot,

                 és ez követelő-létállapot megakadályoz,

                 hogy felnőjél,

                 hogy nő legyél,

                 és ez létrehozza bennem,

                 hogy ne lehessek önmagam melletted,

                 és ennek itt a vége,

                 nem azért, mert bántani akarlak,

                 holott neked elemi igényed van arra, hogy bántsanak,

                 és tán meg is érdemled, hogy bántsanak,

                 hogy lehetőleg az bántson, aki a legjobban is szeret,

                 de nem ezért tartalak vissza,

                 hanem mert nem fogom engedni,

                 hogy ezt a terhet tovább cipeld innen,

                 hogy megnöveld még velem is,

                 az általam állítólag ellened tett cselekvések súlyával,

                 ezt a terhet hogy tovább növeld,

                 ezt a batyut innen ki nem viszed,

                 nem viheted ki,

                 nem hagyhatom, hogy kividd,

                 mert agyon fog nyomni téged,

                 meg fog ölni téged,

                 nem engedem,

                 éppen hogy kiásni szeretnélek ez alól a rengeteg törmelék alól,

                 ahová beástad magad,

                 nem vihetsz ki innen semmit ebből,

                 csak saját magadat,

                 semmi mást nem engedek ki,

                 semmit,

                 mert ha eltűnsz ez alatt a törmelék alatt,

                 ha végképp eltűnsz,

                 mert elnyelnek és megfojtanak a saját sértettséged falai,

                 én is elveszek,

                 aki most vagyok,

                 nélküled meghal.

 

LEVENDULA

Köszi.

Ezt jó megmagyaráztad magadnak.

Ha ennyire pszichopatának tartasz,

kár volt beengedned ide.

Mondjuk tudtam, hogy ez lesz a vége.

Hogy én leszek a hibás.

 

LEANDER

Nem hibáztatlak.

 

LEVENDULA

Persze, nem. Csak éppen

ilyen torz lelkűnek látsz.

Szólhattál volna hamarabb is,

mert ha ezt tudom, nem maradtam volna ilyen sokáig,

de hagytad,

hogy legyen időd jó nagyokat rúgni belém.

 

LEANDER

Miért mész el?

 

LEVENDULA

Mert ahelyett,

hogy szeretnél,

analizálsz.

 

LEANDER

Hogy kell szeretni téged?

 

LEVENDULA

Add ide a kulcsot.

 

LEANDER

Az az ajtó a múltba vezet.

 

LEVENDULA

Tessék?

 

LEANDER

A múltba vezet.

 

 

 

 

 

 

2.

 

                                                                                                LEANDER

                                                                                                Csak egy rándulás álomzsinóron

                                                                                                Csak egy lüktetés a tegnapi íz.

                                                                                                Az ágyam alá, hol forgolódom.

                                                                                                Levélkupacot sodor a víz.

 

                                                                                                         Kapkod a kezem és kihalássza

                                                                                                         Zúdul a csónak a tudat alá

                                                                                                         Nyílvessző röppen a víztükörbe

                                                                                                         Fröccsen a csöppje, arcon talál.

 

                                                                                                         Másolatot mos önmaga álmán

                                                                                                         Gyűrött lepedőn a szülőföldem.

                                                                                                         Ordítja tavasz szavait némán

                                                                                                         Én zúgó csöndjét örököltem.

 

                                                                                                LEVENDULA

                                                                                                Gyümölcsillatú lett a bőröm, nézd

                                                                                                Ha ide leülsz, te is megérzed.

                                                                                                Bejártam mindent, megannyi földrészt

                                                                                                Magamért tettem csak az egészet.

 

                                                                                                Vadászni akarok, eltévedek

                                                                                                bolyongok, s szelíddé tesznek a fák.

                                                                                                Egyedül az erdőben mit keresek?

                                                                                                Széltáncban reccsen, roppan az ág.

 

 

                               LEANDER                                                Roppant időben játszva enyhülni

                               LEVENDULA                                           Csalódni újra s becsapni téged

                               LEANDER                                                És becsapni az ajtót utánad

                               LEVENDULA                                           Kiköpni téged, s kikopni belőled

                               LEANDER                                                Elnyűni, mint penészes kabátot

                               LEVENDULA                                           A ketrec, ahová eldugtál, legyen a börtönöd

                               LEANDER                                                S te fázzál izzó tűzben is

                               LEVENDULA                                           Gyűlölet csomózzon kötelet nyakadra

                               LEANDER                                                Téged szeretőd fojtson minden éjjel ágyába

 

                               LEANDER                                                Folyton vágyni tűzre, nőre, italra, dohányra

                               LEVENDULA                                           Folyton vágyni ölelésre, férfira, eufóriára

                               LEANDER                                                Büntetésül mindig gondolj rám

                               LEVENDULA                                           Büntetésül sose gondolj rám

                               LEANDER                                                Büntetésül elfeledem bűneid

                               LEVENDULA                                           Büntetésül örökké szeretni foglak

                               LEANDER                                                Büntetésül sose fogsz szeretni

                               LEVENDULA                                           Folyton büntetni fogunk

                               LEANDER                                                Folyton büntetni fogunk

                               LEVENDULA                                           Folyton fetrengünk, s eldugulunk

                               LEANDER                                                Folyton fetrengünk, s megkukulunk

                               LEVENDULA                                           Folyton fetrengünk, s megbénulunk

                               LEANDER                                                Folyton fetrengünk, s behálósodunk

 

 

 

3.

 

LILIAN

Rohadj meg!

 

LEANDER

Tessék?

 

LILIAN

Rohadj meg!

Te is ekkora szemét vagy.

Lelépsz! Képes vagy most lelécelni.

 

LEANDER

Nem tudok itt élni tovább.

 

LILIAN

Most jössz a dumával,

hogy te is megfulladsz,

megfojtanak,

kizsigerelnek,

és hogy ebben az országban nem lehet...

Nem lehet!

Mert ti mindent azonnal akartok.

 

LEANDER

Nem köt ide semmi, már nem.

Csak a reflexeim, amikbe beleőrülök.

Egy vastag álommassza rakódott a szememre,

nem látok ki belőle,

eltompultam,

tele vagyok félelmekkel,

amik körbefalazták a vágyaimat,

minden szűk lett,

egy vastag börtön...

 

LILIAN

Önmagad vagy a börtön.

 

LEANDER

Önmagam börtöne szűk.

És nem tudok itt megváltozni.

 

 

LILIAN

Mert nem akarsz megváltozni.

 

LEANDER

Szerettem ezt a lakást.

Az ablakot, a konyhát,

mintha lehetett volna,

hogy otthon legyek benne,

valaha szerettem,

de már nem szeretem.

Néha elfog az érzés,

hogy újra meg tudnám szeretni,

talán veled,

esetleg veled mégis megszerethetném,

ha nem unatkoznék ennyire melletted.

El tudok szórakozni veled,

elszórakozok rajtad,

mintha egy filmet néznék,

egy másik valóságot, egy másolatot,

és ezzel nem is lenne baj,

nem veled van a baj,

hanem azzal, hogy ha visszanézek magamba, üres vagyok.

Egy üres szoba vagyok,

bezártam magam ebbe az üres szobába.

Valakit itt akartam tartani,

és amikor ez nem sikerült,

amikor elment,

akkor bezártam a szobát, magamra zártam,

képzeletben talán kettőnkre zártam,

úgy éltem, mintha kettőnkre zártam volna,

de valójában csak

magamra zártam rá.

 

LILIAN

Értem.

 

LEANDER

Most hová mész?

 

LILIAN

El.

 

LEANDER

De hová?

 

LILIAN

Csak el. Amerre akarok.

 

LEANDER

Jó. Menj.

 

4.

 

                              LEANDER és LEVENDULA közös dala

 

                              Harag volt a világban

                              És nem talált férfi nőre, nő férfire

                              Meggyűlölték egymást a barátok

                              Elhagyták házaikat az emberek

                              Elutaztak messzi földekre

                              ott maradtak mind a nemes ifjak

 

                              S nem volt, ki hazavárja őket

 

                              Így bolyongott Odüsszeusz,

                              s nem kérte az isteneket

                              hogy hazasegítsék

                              így búslakodott Pénelopé

                              s nem kérte az isteneket

                              hogy megszabadítsák a kérőktől

 

                              Nem búslakodott Odüsszeusz

                              társai vesztén, maga magányán

                              mert gyűlölte ő a társakat

                              Nem zárkózott el Pénelopé

                              a kérők elől, lábát széttárta többeknek,

                              mert szerette azt, ha szeretik őt ott

 

                              Harag volt a világban

                              S nem békélt az ember az istenekkel

                              S az istenek is megvetették mind a földi lényt

                              Harag volt a világban

                              S nem békélt az ember önmagával

                              S megvetette mind a hozzá hasonlókat

 

                              Harag volt a világban

                              Harag volt a szívekben

                              Harag volt a vízben

                              Harag a tűzben

                              Harag zúgott a vérben

                              És harag zúgott a szélben.

 

                              Harag volt a világban

                              Míg egy napon a harag elmúlt

                              Egy pillanatra

 

 

 

 

 

5.

 

 

LEILA

Elnézést, maga a kertész?

 

LEANDER

Igen.

 

LEILA

Egy különleges virágot keresek,

úgy tudom, hogy ebben a kertben

van ilyen.

 

LEANDER

Igen, van.

 

LEILA

De hiszen még nem is mondtam

a nevét.

 

LEANDER

Én mégis megéreztem.

Mi a neve?

Már mint a virágnak.

 

LEILA

Kadupul.

 

LEANDER

Kadupul?

 

LEILA

Igen.

A Kadupul virág miatt jöttem.

 

LEANDER

Nagyon sajnálom.

Nem tudom megmutatni.

Ez a virág évente mindössze

egyszer virágzik,

az éjszaka leple alatt,

és pár órán belül

elhervad.

 

LEILA

És mikor virágzott utoljára?

 

LEANDER

Nem tudom.

LEILA

Maga a kertész, és nem tudja?

 

LEANDER

Nem figyeltem oda...

lefoglalt a többi virág.

 

LEILA

Tehát bármikor virágozhat,

akár ma este is?

 

LEANDER

Bármikor...

 

LEILA

Akkor megvárom.

 

LEANDER

Tessék?

 

LEILA

Megvárom.

Amíg kivirágzik.

 

LEANDER

De hiszen, lehet hogy

egy egész évet kell majd várnia!

 

LEILA

Lehet. Addig is

segítek magának.

A többi virággal.

Ez a kunyhó a magáé?

Ebben lakik?

 

LEANDER

Igen, ebben.

Pontosabban ott alszom.

Ebben a kertben élek.

 

LEILA

Mióta?

 

LEANDER

Három éve.

 

LEILA

Hová valósi?

 

 

LEANDER

Magyar vagyok.

 

LEILA

Magyar? Az hol van?

 

LEANDER

Európában.

Magyarország Európában van.

 

LEILA

Északon?

 

LEANDER

Középen.

 

LEILA

Keleten?

 

LEANDER

Középen...

Inkább keleten.

Egyébként azt mondják,

vannak keleti gyökereink.

 

LEILA

Miért jött el onnan?

 

LEANDER

A kert miatt.

 

LEILA

A kert miatt?

 

LEANDER

Igen. Akkor még nem tudtam...

Szóval, hiányzott valami

az életemből.

 

LEILA

És emiatt ilyen messzire utazott.

 

LEANDER

Maga is idejött a Kadupul miatt.

És akár egy évet is marad miatta.

 

LEILA

Igaz.

 

 

LEANDER

Miért olyan fontos?

 

LEILA

Nem fontos.

 

LEANDER

Nem fontos?

 

LEILA

Nem. Azért jöttem,

mert nem fontos.

Kit érdekel egy virág,

amit csak évente egyszer lehet látni,

akkor is csak sötétben?

 

LEANDER

Nem értem.

 

LEILA

Meg akarom várni.

 

LEANDER

Megvárni?

 

LEILA

Igen.

 

LEANDER

Nem értem.

 

LEILA

Nem baj.

Lakhatok itt én is?

Amíg kivirágzik.

Építek egy másik kunyhót,

ide a magáé mellé.

 

LEANDER

Nincs jobb dolga a világban?

 

LEILA

És magának?

Tudja mit! Bármikor elküldhet.

És nem fogok tiltakozni.

Ha zavarom, vagy egyszerűen csak

elege van belőlem,

szól, és elmegyek.

 

 

LEANDER

De...

 

LEILA

Mi a baj?

 

LEANDER

Nem maradhat.

 

LEILA

Miért nem?

 

LEANDER

Mert... nem.

 

LEILA

Miért nem? Mondja meg.

 

LEANDER

Nem tudom megmagyarázni.

Egyedül élek itt, és...

és talán az a virág sosem fog kinyílni,

én sem láttam még,

talán már nem is virágzik egyáltalán,

elöregedett,

és sosem lesznek virágai.

És akkor maga itt várna feleslegesen,

hónapokig várna, és aztán...

aztán meggyűlölné ezt a kertet,

mert nem hozta meg a várt virágzást...

vagy mi történne, ha egyszerűen csak

csalódna abban a virágzásban,

ha az a virág mégis kivirágozna,

de csalódna benne, hogy annyit várt rá, és...

és a szomorúság is, hogy csak pár óra,

és már el is virágzott,

szomorú lenne tőle,

és én nem szeretném,

hogy emiatt legyen szomorú,

mert most olyan vidámnak tűnik...

menjen, és legyen vidám... maga egy...

vidám embernek tűnik...

ne eresszen itt gyökeret,

ne akarjon elvirágozni a Kadupullal.

 

LEILA

Hallgasson, sokat beszél.

 

LEANDER

Sokat beszélek?

LEILA

Na jó, nem olyan sokat.

Nézze, van pénzem,

fizetek magának. Napidíjat.

Maga pedig megtanítja nekem,

hogy melyik virág milyen.

És ha elveszítem a vidámságomat,

ami persze előfordulhat,

akkor elküldhet.

 

LEANDER

Nem tudom...

át kell gondoljam...

ez nagyon bonyolult...

 

LEILA

Rendben.

Akkor visszajövök.

Gondolja át.

 

LEANDER

Átgondolom, és...

ha visszajön, megmondom

mire jutottam.

 

LEILA

Visszajövök,

és megmondja,

mire jutott.

 

LEANDER

Jó.

 

LEILA

Jó.

 

 

6.

 

                           LEANDER

 

                      A Kadupul virága négyszer virágozott el

                      néztem éjszakánként a sötétben, nyílik-e már

                             senki sem kereste Kadupul virágát többé

                             rajtam kívül a Srí Lanka-i kertben.

 

                             Hét esztendő röppent tova, hajam megritkult,

                             keleti virágok illata vette át a hazaiak emlékét

                             s kiszellőzött belőlem a fetrengések kora

                             s egy napon arra keltem, hazavágyom.

 

7.

 

LEVENDULA

Nahát!

 

LEANDER

Nahát!

 

LEVENDULA

Te itthon vagy?

 

LEANDER

Csak féléve.

 

LEVENDULA

Bocsánat... csak teljesen meglepődtem, hogy...

 

LEANDER

Igen... én is...

 

LEVENDULA

És jól vagy?

 

LEANDER

Ja, jól, igen... Jól nézel ki... már mint...

úgy értem, hogy jó látni, vagyis...

 

LEVENDULA

Fura, nem? Így találkozni...

 

LEANDER

Öööö... Sietsz?

 

LEVENDULA

Ja, nem. Nem, de igen.

Sietek, mert... Csak leszaladtam a...

gyerek meg fenn maradt...

 

LEANDER

Persze.

 

LEVENDULA

Igen. Esetleg...

 

LEANDER

Álljunk félre, mert útban vagyunk.

 

LEVENDULA

Ja, persze. Mennem kell, de...

LEANDER

Persze, elkísérlek addig.

 

LEVENDULA

Csak odáig, ott már...

 

LEANDER

Várj, ezt hozom én.

 

LEVENDULA

Köszi.

 

LEANDER

Sok mindent vettél.

 

LEVENDULA

Ja, hát, sok mindent.

 

LEANDER

Sokat gondoltam...

 

LEVENDULA

Sokat gondoltam rád.

 

LEANDER

Ja igen, én is. Furcsa.

Vagyis nem furcsa, csak most furcsa,

így hirtelen.

 

LEVENDULA

Hirtelen?

 

LEANDER

Hogy érted?

 

LEVENDULA

Semmi, bocsánat.

 

LEANDER

Bocsánat.

 

LEVENDULA

Persze.

 

LEANDER

Tisztára lököttnek érzem magam.

 

LEVENDULA

Én is.

 

LEANDER

Mondjuk, mindig is lököttek voltunk.

 

LEVENDULA

Igen.

 

LEANDER

Én különösen.

 

LEVENDULA

Én is.

 

LEANDER

Itt laksz?

 

LEVENDULA

Igen, itt.

 

LEANDER

Hát akkor...

 

LEVENDULA

Igen...

 

LEANDER

Megtaláltad?

 

LEVENDULA

Tessék?

 

LEANDER

Amit kerestél.

 

LEVENDULA

Ja... hát... igen.

Igen. Persze.

És te?

 

LEANDER

Nem is tudom.

 

LEVENDULA

Nem?

 

LEANDER

De... de igen.

Csak... mindegy.

Itt az utcán...

 

 

LEVENDULA

Ja, igen, persze.

 

LEANDER

Vagyis miért ne.

 

LEVENDULA

Tessék?

 

LEANDER

Miért ne! Voltak álmaim,

amikben megtaláltam, csak mindig elvesztek.

Elmúltak az álmok.

 

LEVENDULA

Elmúltak?

 

LEANDER

Köddé foszlottak.

 

LEVENDULA

Szép vagy.

 

LEANDER

Te is szép vagy.

 

LEVENDULA

Széppé tesz, amit elvesztettél.

 

LEANDER

Visszajöttem.

 

LEVENDULA

És jó látni, hogy itt vagy.

Hogy itt vagyunk.

 

LEANDER

Gondoltál már arra, hogy...

 

LEVENDULA

Mire?

 

LEANDER

Hogy van egy másik élet,

ahol talán...

 

LEVENDULA

Igen, van.

Van másik élet.

 

FÜGGÖNY