SZEREPLŐK
a kupakgyáros és
a kupakgyáros anyja
SZÍN
a kupakgyáros anyjának lakása
a kupakgyáros anyja az asztalnál ül
hosszan ül
gyógyszeres dobozt vesz elő és bevesz pár szem gyógyszert
elrakja a gyógyszeres dobozt
kinéz az ablakon
kint esik az eső
a bejárati ajtón belép a kupakgyáros
K szia
csönd
hazajöttem
csönd
arra gondoltam hogy ideköltöznék egy időre
A ki maga
K a fiad vagyok
A nem emlékszem magára
K régen jártam itthon
A nem emlékszem
tudja semmire nem emlékszem
szerencse
még csak az kéne hogy folyton emlékezni kelljen valamire
K én vagyok az
a fiad
A természetesen nem zárhatom ki ezt a lehetőséget
tudja ha az ember nem emlékszik semmire
nem zárhat ki semmilyen lehetőséget
csönd
szállást akar
az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K leteszem a csomagokat a konyhában
A a konyhába ne pakoljon
a konyhában főzünk és étkezünk
a konyha nem rakodópályaudvar
csönd
mit akar tőlem
K sok mindent kell elmondanom neked anya
sok mindent el kell mondanom
hiszen sokáig nem mondtam el neked semmit
mert nem látogattalak meg
azért nem látogattalak meg mert nem volt időm hogy meglátogassalak szünet
hiszen dolgoztam
csak dolgoztam és dolgoztam
amíg
csönd
a kupakgyárat bezárták
csönd
tudod hogy én világ életemben kupakokat gyártottam
a kupakgyártásnak szenteltem az egész életemet
és elsőrangú kupakgyáros voltam
biztosan hallottál a kupakgyártás terén szerzett sikereimről
a sikereim híre nyilván eljutott hozzád
A nem kizárt
K én mindig ezzel vigasztaltam magamat
merthogy én egész életemben rászorultam önmagam vigasztalására
azzal vigasztaltam magamat hogy még ha nem is látogatom meg az anyámat
merthogy nincs időm az anyámat meglátogatni
azért a sikereim híre amiket a kupakgyártás terén szereztem
biztosan eljutott hozzá
és a hír hallatán bizonyára nagy büszkeség töltötte el
A nem értem hogy ezeket miért mondja nekem
mióta belépett a házamba olyan dolgokról beszél amiket én egyáltalán nem értek
K biztosan nem emlékszel rám ?
A kellene emlékeznem magára
maga talán emlékezetes személyiség
csönd
láthattam a televízióban
az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K mik ezek a gyógyszerek
A azt mondták szednem kell ezeket a gyógyszereket
nagyon fontos hogy szedjem őket
a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként kell bevennem
a kéket és az oválisalakút húszpercenként kell bevennem
a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként kell bevennem
a sárgát és a trapézalakút negyvenötpercenként kell bevennem
ez azt jelenti hogy minden második alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be
zöldet és gömbalakút is beveszek
ez azt is jelenti hogy minden harmadik alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be
sárgát és trapézalakút is beveszek
emellett ez azt is jelenti hogy minden negyedik alkalommal amikor pirosat és rombuszalakút veszek be
kéket és oválisalakút is beveszek
amellett hogy ilyenkor zöldet és gömbalakút is beveszek
kéket és oválisalakút és sárgát és trapézalakút tehát háromóránként veszek be egyszerre
zöldet és gömbalakút és sárgát és trapézalakút másfélóránként veszek be egyszerre
kéket és oválisalakút és zöldet és gömbalakút pedig egyóránként veszek be egyszerre
K teljesen elbutulsz ezektől a gyógyszerektől
ezek a gyógyszerek tették szivacsossá az agyadat
csönd
arra sem emlékszel hogy van egy fiad
arra hogy van egy fiad mégiscsak emlékezned kell
A könnyen lehet
a magamfajta asszonyoknak gyakran vannak fiai
csönd
nem értem hogy miért mondja nekem ezeket
mielőtt betette ide a lábát nyugalom honolt ebben a házban
én itt ültem az asztalnál és figyeltem az esőt az ablaküvegen keresztül
bevettem a gyógyszereimet
nem kellett gondolni semmire
és nem kellett emlékezni semmire
az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert, majd elrakja a dobozt
K a fiadra emlékezned kell
a fiadra aki valaha híres kupakgyáros volt
emlékezned kell arra a büszkeségre
amit akkor kellett érezned
amikor megtudtad hogy a fiadból nagy ember lett
ha az életnek nem is egy oly közkedvelt területén
mint a költészet vagy az űrhajózás
hanem csak egy olyan elenyésző kicsit nyugodtabb
és az általános érdeklődés homlokterében állónak még a legjobb indulattal se mondható területen
mint a kupakgyártás
mégis ezen a talpalatnyi területen
a fiad sikereket ért el
és ezzel a hozzáfűzött reményeket
ha nem is úgy ahogy azt fiatalkorában gondolták róla
de beváltotta
az efölött érzett örömre
ha volt efölött érzett örömöd
bizonyára emlékezned kell
csönd
vagy ha az örömre nem is
arra mégiscsak emlékezned kell
hogy keserves kínok között fiat szültél
azt nem felejthetted el
hogy megannyi szenvedés árán a világra préseltél egy embert
egy embert akinek soha senki nem mondta el hogy mit kéne tennie
bár mindenki elvárta tőle hogy tudja ezt
ő legalábbis folyamatosan ezt érezte ezek alatt a hosszú és megpróbáltatásokkal teli évek alatt
hogy mindenki arra vár hogy végre rájöjjön arra amire ők már rájöttek
tehát arra hogy mit is kéne tennie
ő azonban soha nem jött rá hogy mire is kéne rájönnie
ezekre a szülési kínokra mégiscsak emlékezned kell
hiszen ha az örömökre nem is
a kínokra mindig emlékszik az ember
a kínok mindig megtalálják a módját hogy hogyan ne feledtessék el magukat az emberrel
az anya gyógyszeres dobozt vesz elő, bevesz pár szem gyógyszert
ne szedd ezeket a gyógyszereket anya
mindent elfelejtesz ezektől a gyógyszerektől
A szednem kell őket
K elveszi az anyjától a gyógyszeres dobozt
adja vissza
K emlékezned kell rám
A adja vissza a gyógyszereimet
K megvan még a szoba
A milyen szoba
K a szobám
a gyerekszoba
a szoba ahol az életem első felét töltöttem
a szoba ahol az életemnek azt a részét töltöttem mielőtt kupakgyáros lett belőlem
míg végül sikeres kupakgyáros nem lett belőlem
A gyerekszoba
gyerekszoba
nem tudom
a magamfajta asszonyok házaiban gyakran vannak gyerekszobák
csönd
adja vissza a gyógyszereimet
a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként kell bevennem
K a kupakgyártást általában nem sok elismerés övezi
ezt már az első időkben meg kellett tapasztalnom
társaságokban
amelyeket különben világéletemben kerültem
és amelyekben mindig sokkal elhagyatottabbnak éreztem magam
mint egyedül
ezért amikor csak tehettem örökké az egyedüllétet kerestem
tehát ezekben a társaságokban a kupakgyártás témája soha nem aratott akkora sikert
mint mondjuk az űrhajózás vagy a költészet témája
a kupakgyártás ezeknek a társaságoknak a tagjaiból soha nem váltott ki elragadtatást vagy lelkesedést
ezeknek a társaságoknak a tagjait soha nem hozta lázba
soha nem villanyozta fel a kupakgyártás témája
ezeknek a társaságoknak a tagjai soha nem lúdbőröztek amikor a kupakgyártás témája került a társalgás középpontjába
ami tulajdonképpen soha nem is történt meg
vagy ha meg is történt olyan elenyésző és emberi érzékekkel mérhetetlen időre történt
hogy azt a felelősségvonástól való legkisebb félelem nélkül a nem-történés tartományába tartozóként könyvelhetjük el
mivel a kupakgyártás témája
rögtön ahogy egy ilyen társaságban felmerült
abban a pillanatban vissza is süllyedt az általános érdektelenség pusztító homályába
A a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként be kell vennem
K és később
amikor már elértem azokat a sikereket amiket a kupakgyártás terén elérhet az ember
a szakmám amelyet ekkor már a legnagyobb profizmussal és a legnagyobb hatékonysággal végeztem
még ekkor sem találkozott senki elismerésével vagy akár csak a legcsekélyebb érdeklődésével
senki nem bátorított és senki nem méltatott
senki nem mondott semmit
számukra én a kupakgyáros mintha nem is léteztem volna
A és ha el is szalasztom bevenni a pirosat és a rombuszalakút tizenötpercenként
a kéket és az oválisalakút mindenképpen be kell vennem húszpercenként
és ha el is szalasztom bevenni a kéket és az oválisalakút húszpercenként
a zöldet és a gömbalakút mindenképpen be kell vennem harmincpercenként
és ha el is szalasztom bevenni a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként
a sárgát és a trapézalakút mindenképpen be kell vennem negyvenötpercenként
különben
K így van
kupakgyárosként egyszerűen nem léteztem az emberek számára
másként pedig nem létezhettem az emberek számára
mivel én világéletemben kupakgyáros voltam
és kupakokat gyártottam
A letelt a tizenöt perc
adja vissza a gyógyszereimet
csönd
most hogy elszalasztottam időben bevenni a pirosat és a rombuszalakút
a kéket és az oválisalakút öt perc múlva mindenképpen be kell vennem
K érdekes körülmény
hogy ezek az emberek
akik számára kupakgyárosként egyszerűen nem léteztem
másként pedig nem létezhettem
ezek az emberek megfigyeléseim szerint
mivel az említett társaságokban
amiket különben minden erőfeszítésemmel megpróbáltam elkerülni
volt alkalmam megfigyeléseket tenni az emberek használati tárgyakkal ápolt viszonyával kapcsolatban
tehát az ilyen társaságokban megfigyeléseim szerint
az emberek mindig nagy szeretettel használtak kupakokat
a kupakot mint használati tárgyat megbecsülték
és bizonyos hálával
így van
hálával viseltettek a kupak mint használati tárgy iránt
amiért az meggátolja egy palack egy üveg egy doboz vagy egy tégely vagy más egyéb tárolóeszköz tartalmának szerencsétlen kiáradását
A nem értem miért mondja ezeket nekem
én csak egy egyszerű asszony vagyok
egy egyszerű asszony akinek nincs más célja az életben
mint hogy időben bevegye a gyógyszereit
vagy ha voltak is más céljai az életben
mert a magamfajta asszonyoknak szoktak lenni múltbéli életcéljai
tehát ha voltak is
ezekre az életcélokra már nagyon régen nem emlékszik
és mivel nem emlékszik ezekre az emlékekre amik múltbéli életcéljait rejtik
ezek az emlékek nem is hiányoznak neki
K nekem viszont szükségem van ezekre az emlékekre őszinte
elengedhetetlenül szükséges hogy ezek az emlékek visszaidéződjenek
hogy emlékezz rám
rám a fiadra
hiszen rám a kupakgyárosra képtelenség emlékezni
hiszen kupakgyárosként soha nem is léteztem az emberek számára
holott a kupakok felé
az általam gyártott kupakok felé
a kupakjaim ha szabad így kifejeznem magam
a kupakjaim felé mindig valamiféle hálával és megbecsüléssel fordultak
míg felém
e használati tárgyak gyártója
e használati tárgyak létrehozója
és
mert ebben az esetben talán szerénytelenség nélkül használhatom a teremtő szót
tehát felém
e használati tárgyak teremtője felé
az emberek nem hogy hálával és megbecsüléssel
de még megvetéssel és undorral
még gúnnyal és viszolygással sem fordultak
mert az emberek egyáltalán nem fordultak felém
A letelt a öt perc
adja vissza a gyógyszereimet
csönd
most hogy elszalasztottam időben bevenni a kéket és az oválisalakút
a zöldet és a gömbalakút tíz perc múlva mindenképpen be kell vennem
csönd
olyan nyugalom honolt ebben a házban
amíg maga be nem tette ide a lábát
nagyon kérem adja vissza a gyógyszereimet
és távozzon
érzem hogy fogy a levegő mióta maga itt van
és érzem hogy lüktet a halántékom
mióta elszalasztottam bevenni a gyógyszereimet
K még most sem emlékszel rám
A nem
K még most sem jut eszedbe rólam senki
A tudja én még soha nem felejtettem el időben bevenni a gyógyszeremet
K még most sem emlékszel semmire
hosszú csönd
nézz rám
hosszú csönd
á!
láttam
láttam hogy eszedbe jutott valami
láttam az arcodon hogy hirtelen eszedbe jutott valami
és láttam az egész testeden hogy hirtelen eszedbe jutott valami
az emlékezés fintora végigsuhant az arcodon
és az emlékezés mint valami görcs végigvonaglott a testeden
láttam láttam láttam
A adja vissza a gyógyszereimet
a zöldet és a gömbalakút harmincpercenként be kell vennem
K láttam láttam láttam
A rosszul láttad
K nem láttam rosszul
mondd el
mondd el hogy mi jutott eszedbe
A most hogy elszalasztottam időben bevenni a zöldet és a gömbalakút
és vele együtt egy pirosat és rombuszalakút is elszalasztottam venni
a kéket és az ovális alakút tíz perc múlva mindenképpen be kell vennem
K mondd el az emlékedet
számomra elengedhetetlenül szükséges hogy megtudjam
emlékszel-e rám
hiszen te vagy az egyetlen ember aki még emlékezhet rám egyáltalán
mondd hát el az emlékedet
A nem fontos dolog
K nem fontos dolog
hogy érted azt hogy nem fontos dolog
miért ejted ki ezeket a szavakat ilyen különös hangon
nem fontos dolog
A egy épület előtt állok
betonépület
hatalmas
nemrég szálltam le a vonatról
a vonatról amellyel jöttem
bár nem szoktam vonattal utazni
de ide csak vonattal jöhettem
nagyon lüktet a halántékom
K folytasd
folytasd az emléket
FEKETE ÁDÁM: A KUPAKGYÁROS
A belépek egy vasajtón
a hatalmas betonépület vasajtaján
és egy hatalmas betonhangárba érek
az épület belülről még hatalmasabbnak tűnik mint kívülről
és bent még hidegebb van mint odakint
a sárgát és a trapézalakút negyvenötpercenként kell bevennem
K folytasd
A a hangárban óriási a tömeg
életemben nem láttam még ekkora tömeget
mint abban a betonból készült hangárban
elképesztő a hangzavar
kibírhatatlan
az emberek hatalmas futószalagok előtt állnak és dolgoznak
mindenki kék munkaruhában van
az emberek kék munkaruhában állnak és dolgoznak a hatalmas futószalagok előtt
csönd
most hogy elszalasztottam bevenni a kéket és az oválisalakút
a sárgát és a trapézalakút öt perc múlva mindenképpen be kell vennem
és vele együtt egy pirosat és rombuszalakút is feltétlenül be kell majd vennem
különben
K mit dolgoznak
A nem tudom
nem tudok rájönni
pedig nagyon próbálkozom
emlékszem hogy nagyon megpróbálok rájönni
de egyszerűen nem tudok rájönni
azt hiszem valami egészen elhanyagolható dolgot csinálnak
mintha nem is csinálnának semmit
egészen olyan mintha nem csinálnának semmit
de az lehetetlen hogy ennyi ember egy ekkora hangárban ne csináljon semmit
K és mit keresel a hangárban
A egy embert jöttem meglátogatni
így van
látogatóba jöttem
még süteményt is hoztam neki
de nagyon sokan vannak
elképesztően sokan vannak
és mindannyian ugyanúgy néznek ki
mindannyian ugyanolyan kék munkaruhát hordanak
és mindannyiuknak az arcára ugyanaz a különös arckifejezés ül ki
mintha valami nagyon bonyolult dologgal volnának elfoglalva
pedig az egész olyan mintha nem is csinálnának semmit
ez a semmi mégis nagyon elfoglalja és megterheli őket
és ennek az elfoglaltságnak és megterhelésnek a sajátos arckifejezése egészen ugyanolyanná teszi őket
emlékszem ahogy járkálok a futószalagok között
az ugyanúgy öltözött ugyanolyan arckifejezésű emberek között
mindegyikőjüket megnézem
de egyik sem ő az
nem találom őt akihez látogatóba jöttem és akinek még süteményt is hoztam
hát persze hiszen egyik sem lehet ő
közülük egyik sem lehet ő
hiszen ő egyáltalán nem hasonlít hozzájuk
ő egyáltalán nem hasonlíthat ezekhez az emberekhez
amikor egyszer csak
csönd
ránéz K-ra
ott van
csönd
ott áll kék munkaruhában az egyik hatalmas futószalag végen és dolgozik
ugyanúgy
ugyanazzal a különösen torz arckifejezéssel mint hogyha az amit dolgozik rendkívüli módon elfoglalná és megterhelné
és testileg és szellemileg is igénybe venné
testtartása görnyedt
fejét lehajtja
teljesen egyedül van
egyedül a sok ugyanúgy öltözött ugyanolyan arckifejezésű ember között
és némán dolgozik
dolgozik ki tudja micsodát
csak dolgozik és dolgozik
K ki volt az
csönd
odamentél hozzá
A nem
mert ez nem ő
ezt gondoltam magamban
ez nem lehet ő
akihez látogatóba jöttem
K de ő volt az nem
A ő volt
egy pillanatra ő volt
de aztán már nem volt ő
onnantól kezdve már nem ő volt az
ezt gondoltam magamban
és én sarkon fordultam
és elmentem
át a kékruhás emberek között
ki a hatalmas betonhangárból
át a vasajtón
ki a hidegebből a kevésbé hidegbe
meg sem állva egészen a vonatállomásig
K pedig ő volt a legsikeresebb kupakgyáros mindközül
ő érte el a legnagyobb sikereket a kupakgyártás terén
számos kitüntetést szerzett
az összes lehetséges kupakgyártói kitüntetést megszerezte
és a gyár legjobb dolgozója címet egyhuzamban
A vajon ezért nem látogatott meg soha
K de most már itt van
a kupakgyárat bezárták
és ő hazajött hozzád
soha többet nem kell kupakokat gyártania
most már itt lesz veled
ő
a fiad
tessék itt a gyógyszer
nyújtja a dobozt
A nem kell gyógyszer
csönd
olyan jó volt amikor nem kellett gondolni semmire
és nem kellett emlékezni semmire
K ne aggódj
most már itt lesz veled
most már itt lesz mindig
itt a gyógyszer
A most hogy elszalasztottam időben bevenni a sárgát és a trapézalakút
miután elszalasztottam időben bevenni a zöldet és a gömbalakút
miután kétszer elszalasztottam időben bevenni a kéket és az oválisalakút
miután háromszor elszalasztottam időben bevenni a pirosat és a rombuszalakút
meghal
K anya
mi történt veled
anya
csönd
ne aggódj
most már itt lesz mindig
csönd
K kivesz a dobozból egy piros és egy rombusz alakú gyógyszert
sötét
Április 7-ei Okuláré Projektre írt színdarab
Megadott téma: Identitás