Szereplők:

LALA

LILI

 

LALA és LILI, két clown az országút szélén, csomagjaikkal. Nem messze tőlük egy nagy bokor, távolabb pár fa, egyébként pusztaság. Süt a nap. LALA nagy bőröndjén ül, maga elé néz. LILI kavicsokat rugdos az aszfalton. LALA feláll, nyújtózik, jobbra néz, balra néz, leül, néz maga elé. LILI rugdossa a kavicsokat. LALA feláll, átmegy a másik oldalra, fölnéz az égre, majd le a földre, majd ismét fel. Figyeli az eget. LILI rugdossa a kavicsokat. LALA visszamegy a csomagjához, kinyitja, turkál, elővesz egy laptopot, kinyitja, behelyezi a mobilnetet, pötyögteti, kocogtatja. LILI megáll, figyeli.

 

LILI – Kaptál valamit?

LALA – Ühüm.

LILI – És kitől?

LALA – Ühüm.

LILI – Na, kitől?

LALA – Mmmm....

LILI – Szemét.

LALA – Hagyjad már.

LILI – Mondd meg, hogy kitől kaptál levelet.

 

LALA lázasan pötyög. LILI LALA felé rugdossa a kavicsokat.

 

LALA – Nem mindegy neked? Úgyse ismered.

LILI - „Nem mindegy, úccse ismered!”

 

LILI megkerüli LALÁ-t, próbál belelesni a laptopba. LALA takargatja.

 

LILI – Le fog merülni az aksid.

LALA – Mmmmm...

LILI – De le fog merülni az aksid. És akkor nem tudsz majd levelezni. Sem pedig az időjárást ellenőrizni. És a híreket sem fogod tudni elolvasni. Nem fogod tudni, mi történik a világban. És a világ sem fogja tudni, mi történik veled. Senki sem fogja tudni, csak én fogom tudni. És akkor majd csak nekem írhatsz leveleket. És csak tőlem fogsz értesülni a hírekről.

LALA – Miféle hírekről?

LILI – Mindenféle hírekről.

LALA – Például miféle mindenféle hírekről?

LILI – Hát mindenről! Mindenről!

LALA – Na persze.

LILI – Le fog merülni.

LALA – Nyugi.

LILI – Le fog merülni! Le fog merülni! Le fog merülni!

LALA – Lemerült.

LILI – Na mondtam!

LALA – Csak vicceltem.

LILI – Hülye.

LALA – Nem fog lemerülni.

LILI – Miért nem fog lemerülni? Előbb-utóbb mindig lemerül.

LALA – Ez nem merül le.

LILI – Tényleg?

LALA – Tényleg.

LILI – Hogyhogy?

LALA – Mmmmm...

LILI - „Mmmmm...”

 

LILI rugdossa a kavicsokat. LALA pötyög.

 

LILI – Te, Lala...

LALA – Na....

LILI – Lala!

LALA – Ne...

LILI – Lala!

LALA – Ne szólíts Lalának!

LILI – De...

LALA – Na!

LILI – De...

LALA – Na!

LILI – Akkor hogy szólítsalak?

LALA – Mmmmm...

LILI – Hogy szólítsalak?

LALA – Sehogy.

LILI – Sehogy?

LALA – Maradj csöndbe, dolgozok.

LILI – Segítsek?

LALA – Ne.

LILI – Szívesen segítek.

LALA – Nem tudsz.

 

LILI rugdossa a kavicsot. Észrevesz valamit a távolban.

 

LILI – Jön egy autó! Jön egy autó!

LALA – Hol?

LILI – Vicceltem.

LALA – Mmmmm...

LILI – Nem is emlékszem, mikor jött erre utoljára autó. Te emlékszel? Én szinte alig emlékszem valamire, autóra pedig egyáltalán nem. Te, láttunk mi már autót ezen az úton? Jött erre egyáltalán bármilyen autó is? Úgy értem, hogy mióta ezen az úton jövünk. Nem jött senki sem erre. Sem erre, sem arra. Semerre. Vajon miért nem járnak itt autók? Te Lala, nézd már meg az interneten! Nem lehet, hogy ünnepnap van? Bár, ünnepnapon is járhatnának. Akkor kellene csak igazán járni. Úgy értem, hogy látogatóba. Az emberek, mivel szabadnapjuk van, átmennek egyik településről a másikra, hogy meglátogassák a... a barátaikat. Persze az is lehet, hogy éppen azért mennek át a másik városba, hogy kicsit távol legyenek a barátaiktól. Ez is lehet. De mit jelenthet az, ha egyáltalán nem mennek át? Talán ezt is megnézhetnéd, Lala, hogy ez mit jelent. Majd ha befejezed a levelet, akkor is ráér. Hacsak nem merül le az aksid.

 

LALA szótlanul gépel, netezik. LILI vállat von, odamegy a kis kofferjához, kotorászik benne, elővesz egy pici laptopot. Leül a bőröndjére, kinyitja, betesz egy mobilnetet, pötyögtet, kocogtat. Egy darabig csendben dolgoznak egymás mellett.

 

LILI – Szerinted hogy keressek rá?

LALA – Mmmm...

LILI – Lala, szerinted hogy keressek rá?!

LALA – Hagyjad már.

LILI – Szemét.

 

Gépelnek. LILI nézi LALÁ-t, próbál belelesni a monitorjába.

 

LILI – Kaptál valamit?

LALA – Ühüm.

LILI – És kitől?

LALA – Ühüm.

LILI – Na, kitől?

LALA – Mmmm...

LILI – Na, nézd már meg!

LALA – Hülye.

LILI – Nem tetszik?

LALA – Mmmm...

LILI – Olvasd el. Na, olvasd már el! Neked írtam.

LALA - Majd elolvasom. Most sok a dolgom.

LILI – De ez egy vers. Egy verset írtam neked. Még sose írtam verset!

LALA – Jó, majd elolvasom.

LILI – Mielőtt elolvasod, szóljál, mert szeretnélek nézni közben.

LALA – Jó.

LILI – Jó. De mikor fogod elolvasni? Csak kérdem. Úgy nagyjából. Mert tudod, nekem is sok a dolgom, és nekem is előre kell terveznem.

LALA – Nemsoká.

LILI – Az jó. Mert akkor nem fogok nagy dologba. Addig nem. De mit is intézzek el addig? Hát persze! Megcsinálom a képaláírásokat. Mit szólsz hozzá, Lala? Tudod, a tegnapi képek. Még nem volt időm a képaláírásokkal foglalkozni, de most megcsinálhatnám. Nézd csak! Ez te vagy. Itt ülsz a bőröndön, és nézel magad elé. Ez szép, szerintem jól sikerült. Picit levágok a széléből, bár majdnem jó a kompozíció. Adok rá egy kis kontrasztot. Meg itt van ez az effekt, ettől élénkebbek lesznek a színek. Nézd, milyen helyes lettél. Mi legyen az aláírás? „Lala a bőröndön ül.” Ez hogy tetszik? Vagy mondjuk: „Lala ül a bőröndön.” Hmmm... Tudod min gondolkodok? Hogy végül is aki nézi ezt a képet, az úgyis tudja, hogy te vagy az a bőröndön. És akkor elég lehet csak annyi, hogy „Ül a bőröndön.” Hmmmm... Mondjuk az is igaz, hogy aki látja a képet, az rögtön tudja, hogy a bőröndön ülsz... Meg hogy egyáltalán azt is látja, hogy ülsz... Hmmm. Akkor viszont mi legyen? Mit szólsz ehhez: „Így látja Lili Lalát.” Ez jó, nem? Persze abba bele lehetne még kötni, hogy nem biztos, hogy mindig így látja. Hmmmm... Akkor így „Így látta Lili Lalát, amikor lefotózta.” Ez már közelít, csak az a baj, hogy egy csomó képet csináltam rólad, minden nap egy csomó képet csinálok rólad, valahogy mégiscsak egyénivé kéne tenni. Érted, hogy megjelölni, hogy ez konkrétan az a pillanat, amikor így láttalak, és nem egy másik pillanat. Mert a másik pillanatban... Hmmm... Te Lala, akkor most... ha tegyük fel, én csinálok rólad egy nap... mondjuk... tízezer képet... igen, mondjuk tízezret, és abból persze mondjuk, hogy csak olyan... olyan kábé 7500-at ítélek jónak, és tegyük fel, hogy ezeket mind feliratozni szeretném, akkor... akkor...

LALA - Számozd be őket.

LILI – Tessék?

LALA - Számozd be őket.

LILI – Hogyhogy számozzam be őket?

LALA – Számozd be őket. Például a legegyszerűbb, ha a dátum alapján. A dátum adja az első 8 számjegyet, a többit pedig utána toldod. Például az elsőnél utána írod, hogy 0001.

LILI – De...

LALA – Ez a legegyszerűbb.

LILI – Én nem ilyesmire gondoltam.

LALA – Hát... a te dolgod.

LILI – Mit írsz?

LALA – Válaszolok.

LILI – Nekem?

LALA – Nem neked. A te leveledet még el sem olvastam.

LILI – Nem?

LALA – Nem. Mondtam, hogy szólok, ha majd olvasni kezdem.

LILI – Ja, jó. És kinek válaszolsz?

LALA – Mmmmm...

LILI – Kinek válaszolsz?

LALA – Nem ismered.

LILI – Mesélj róla!

LALA – Na!

LILI – Figyelj, Lala. Zavarlak én téged? Úgy értem, hogy úgy általában. Nem csak egyszer-egyszer, mert egyszer-egyszer ha zavarlak, az még talán nem nagy baj. De hogy úgy általában is zavarlak? Mármint egyáltalán azzal, hogy vagyok?

LALA – Na, nyugi.

LILI – Lala, válaszolj. Zavarlak én téged?

LALA – Mmmm...

LILI – Most válaszolnod kell. Amit most érzel. Nem amit kicsit később, vagy sokkal később fogsz érezni. Hanem amit most érzel. Mondd meg. Zavarlak én téged?

 

LALA idegesen pislog a monitorba. Zavartan pötyögtet. LILI nézi egy darabig. Aztán ott hagyja, elteszi a laptopját, felveszi a kis koffert, csámpásan elindul az úton. Elhalad LALA előtt, megy tovább. LALA gépel. LILI lépked tovább. LALA abbahagyja a gépelést, LILI visszafordul. LALA nem néz fel a monitorból. LILI megy tovább. LALA hangosan gépel. LILI megfordul. LALA nem néz fel. LILI megy tovább. LALA gépel. LILI megáll, már jókora a távolság közöttük. Leteszi a koffert. Leül rá. Néz maga elé. LALA abbahagyja a gépelést. Néz maga elé. Elteszi a laptopot. Feláll, téblábol. Észreveszi a kavicsokat, amiket LILI rugdosott. Felvesz egyet, nézegeti. LILI maga elé néz. LALA leteszi a kavicsot, rugdosni kezdi. LILI előveszi a laptopját, beleteszi a mobilnetet, pötyög, kocogtat.

 

LALA – Kaptál valamit?

LILI – Ühüm.

LALA – És kitől? Na, kitől?

LILI – Elolvastad, és nem szóltál.

LALA – De válaszoltam.

LILI – De nem szóltál!

LALA – De válaszoltam!

 

LILI pötyög.

 

LALA – Most válaszolsz? Lili, most válaszolsz?

LILI – Ne szólíts Lilinek!

LALA – Akkor hogy szólítsalak?

LILI – Sehogy.

LALA – Na jó. Én befejeztem a dolgomat, csak szólok. Mondjuk maradt még egy csomó, de majd később folytatom. Persze ha te éppen mostanra időzítetted a nagyobb projekteket, akkor békén hagylak. Tudom milyen rossz, ha munka közben zavarnak.

LILI – Nem zavarsz.

LALA – Nem?

LILI – Nem.

LALA – Akkor nem baj, ha közelebb megyek?

LILI – Nem.

 

LILI pötyög tovább, LALA megragadja a nagy bőröndöt, és közelebb vonszolja LILI-hez.

 

LALA – Húh, nem is emlékeztem rá, hogy ez ilyen nehéz. A mindenit! Hát mi van ebben? Nézz oda.

 

LALA a bőröndben turkál, LILI gépel. LILI lopva LALÁ-ra néz. LALA visszanéz, LILI elkapja a tekintetét. Gépel tovább. LALA turkál.

 

LALA – Hát még ez is. Ez hihetetlen. Hogy kerül ez ide? Te, Lili, ezt te pakoltad ide?

LILI – Micsodát?

LALA – A Tolsztoj Összest.

LILI – Mit?

LALA – Itt van a bőröndben a Tolsztoj Összes.

LILI – Viccelsz.

LALA – Komolyan mondom. Nézd meg.

LILI – Hülye vagy.

LALA – Mondom, hogy itt van a Tolsztoj Összes.

LILI – Honnan került a bőröndödbe egyszerre csak a Tolsztoj Összes?

LALA – Fogalmam sincs, de itt van. Rá is van írva: Tolsztoj Összes. Itt van: Tolsztoj Összes 1., Tolsztoj Összes 2., Tolsztoj Összes 8., Tolsztoj Összes 26.,... Igazán ráírhatták volna a rendes címeket is. 26! Honnan tudjam, hogy az melyik Tolsztoj. Figyelj, Lili. Játsszunk egy játékot. Én mondok egy számot, te pedig kitalálod, hogy melyik Tolsztoj van benne. Jó?

LILI – Nem jó.

LALA – Miért? Ez tök jó játék! Na, figyelj: 15! Na?

LILI – Nem izgat.

LALA – Hogyhogy nem izgat? Na várjál, mondok egy másikat, hátha az beugrik: 7!

LILI – Dolgozok!

LALA – 13! 9! 20!... Hmmm... Na, jó. Jól van. Tudom én, mi a bajod!

LILI – Semmi bajom.

LALA – Dehogynem.

LILI – Nincs semmi bajom.

LALA – Az a bajod, hogy nem ismered elég jól Tolsztojt! Még az is lehet, hogy nem is olvastál semmit sem Tolsztojtól. Igaz? Sőt, azt sem tudod, ki az a Tolsztoj!

LILI – De tudom!

LALA - Igazán? Akkor mondd meg, ki az a Tolsztoj? Csak egy címet mondj, hogy mit írt. Bármit. Egyet se tudsz? Ez elég nagy hiányosság.

LILI – Hagyjál békén.

LALA – Akarod, hogy felolvassak neked belőle?

LILI – Nem.

LALA – Nem is érdekel?

LILI – Nem.

LALA – Idáig cipeltem neked a Tolsztoj Összest, és nem is érdekel... Hmmm. Hát jó. Ha dolgod van, akkor nem tolsztojozunk. Semmi baj. Nem akarom rád erőltetni.

 

LALA pakolászik a bőröndben, LILI pötyög, kocogtat.

 

LALA – Egyébként azért is sajnálom, hogy semmire sem emlékszel Tolsztojból, mert egy csomót olvastam fel neked belőle. De mindegy. Hagyjuk. Persze maradt még egy csomó fölolvasnivaló. Ahogy így elnézem. Te, nem gondoltam volna, hogy ezeket mind bepakoltad ide. Azt hittem, utálod Tolsztojt. De ezek szerint nem utálod annyira. Höhö... Te... Az jutott eszembe... Na, mindegy... Amúgy vicces, hogy mindig felváltva dolgozunk, nem? Hogy te éppen akkor kezdesz bele, amikor én abbahagyom. Amúgy min dolgozol?

LILI – Semmin.

LALA - Semmin?

LILI – Csak írogatok.

LALA – Csak úgy?

LILI – Igen.

LALA – De miről?

LILI – Naplót írok.

LALA – Naplót?

LILI – Naplót.

LALA – Arról, hogy mi történt ma veled?

LILI – Nem velem.

LALA – Hát kivel?

LILI – Senkivel.

LALA – Senkivel? Hogy lehet naplót írni arról, ami senkivel sem történt?

LILI – Ez egy kitalált személy naplója.

LALA – Kitalált személy?

LILI – Muszáj mindig visszakérdezned?

LALA – Te egy kitalált személy naplóját írod? Azt hittem dolgozol. Na persze nem zavar, ha nem dolgozol, csak... és belenézhetek?

LILI – Nem.

LALA – Értem. Akkor mindegy. Csináld csak. Én kicsit pihenek addig. Sokat dolgoztam ma. Kell egy kis pihenés is.

 

LALA turkál a bőröndben, elővesz egy üveg whisky-t. Nézegeti, forgatja. LILI nem néz rá.

 

LILI – Úgy csinálsz, mintha még sose láttad volna.

LALA – Csak szeretem nézegetni.

LILI – Nyilván.

LALA – Szép, ahogy a napfény megtörik az üvegen meg az italon.

 

LALA letekeri a kupakot a whisky-ről. Szagolgatja. LILI gépel. LALA picit beleiszik az italba.

 

LALA – Kicsit meleg. Felmelegedett itt a bőröndben. Mit csináljunk... Mondjuk estére lehűlhet, de az még messze van. Hmmm... Talán, ha beteszem a bokorba. Ott van árnyék, és akkor picit lehűl. Vagy beásom a földbe. Jó mélyre. Akkor gyorsabban lehűl. Csakhogy nincsen ásóm. És neked sincs ásód. Úgyhogy maradjunk a bokornál. Igen. A bokor az jó lesz.

LILI – Nem nagyon kéne innod.

LALA – Tessék?

LILI – Hallottad.

LALA – Éppen ez a bajom, hogy hallottam.

LILI – Nekem meg az a bajom, hogy megint iszol.

LALA – Na hirtelen de érdekes lettem.

LILI – Egyáltalán nem lettél érdekes. Csak utálom, ha iszol.

LALA – Igazán?

LILI - Igazán!

LALA – És mégis miért ne ihatnék olykor egy kevéskét, ha a sok munka után pihenni szeretnék? Ezt magyarázd meg, ha olyan okos vagy! Hogy miért nem ihatok én anélkül egy kevéskét, hogy neked ebből rögtön ne legyen nagy bajod?

LILI – Hagyjuk, inkább igyál. Csak ne ordíts.

LALA – Én? Hogy én ordítok?!

LILI – Nyugi. Maradj a helyeden.

LALA – Egy picit felszabadultabban érzem magam végre, és akkor már neked ordítok. Tudod mi a bajod neked? Hogy nem bírod a piát. Egyáltalán nem bírod. És irigykedsz rám, hogy én élvezem. Mert élvezem!

LILI – Jó, élvezd.

LALA – Élvezem is! Megiszom mindet!

 

LALA megragadja az üveget, meghúzza, nyel belőle egy nagy kortyot, de rögtön rosszul lesz, kiköpi.

 

LILI – Nem bírod.

LALA – Fogd már be! Mit pofázol mindig? Nem tudsz békén hagyni? „Nem bírod”! Te mit bírsz? Mit bírsz te? Kis hülye. Hülye picsa. Nem tudom, minek cipellek magammal. A Tolsztoj Összeseddel együtt. Egyszerűbb lenne nélküled. Igen. Mit nézel? Egyszerűbb lenne minden szempontból. Hmmm... Az a baj, hogy meleg. Felmelegedett ez a lötty. Most mi van? Pityeregsz? Ne már... Na... Jól van. Nem gondoltam komolyan.

 

LILI a laptopba bújva szipog. LALA téblábol.

 

LALA – Na, jól van. Hagyjad már. Nem akartam csúnyán beszélni. Ismersz, milyen vagyok, ha iszok egy kicsit. Na. Nyugi. Nincs baj. Alig ittam. Tök oké vagyok. Kicsit rájátszottam, de nem haragszok. Nem is haragudtam. Nincs semmi gond. Csak meleg a pia. Mit csináljak... Érted. Csak be kéne valahogy hűteni.

 

Odamegy a bokorhoz, matat benne, keresi a jó helyet a piának. Hirtelen megdermed.

 

LALA – Te, Lili!

LILI – Mmmm...

LALA – Nézd csak... ez elég furcsa ez itt...

LILI – Hagyjál.

LALA – Ez... ez...

LILI – Nem érdekel...

LALA – Gyere már ide...

LILI – Nem...

LALA – Nézd már, mit találtam itt! Ezt nem fogod elhinni! Ez csodálatos. Nézd! Nézd!

LILI – Mi?

LALA – Gyere gyorsan!

 

LILI félreteszi a laptopot, még kicsit szipogva odaszalad, hajol a bokorba. LALA nevetve elkapja a derekát, a földre rántja. Hemperegnek, LILI próbál kiszabadulni. LALA puszilgatja, ahol éri. LILI tiltakozik. LALA erősen lefogja. LILI kiszabadul, szaladna el. LALA utoléri, leteperi. Puszilgatja.

 

LILI – Fúj!

LALA – Na!

LILI – Ne már!

LALA – De.

LILI – Bűzlesz.

LALA – Kibírod.

LILI – Szúrsz.

LALA – Élvezd.

LILI – Nem akarom.

LALA – Nem akarás kérdése.

LILI – Hagyjál.

LALA – Ehhez mit szólsz?

 

LALA nevetve csiklandozza LILI-t. LILI is nevetni kezd. Hemperegnek tovább, puszilgatják egymást. Egyre hevesebben cuppanak a csókok. Közben nyalva-falva sugdosnak egymás fülébe:

 

LALA – Mi jut eszedbe?

LILI – Mi jut eszembe?

LALA – Igen, hogy mi jut eszedbe éppen most. Súgd meg.

LILI – A halál.

LALA – A halál?

LILI – A halál jutott eszembe.

LALA – Kinek a halála?

LILI – Nem tudom. Csak úgy. A halál.

LALA – Durva vagy.

LILI – És neked?

LALA – Nekem?

LILI – Neked. Van még itt más is?

LALA – Csak mi vagyunk itt.

LILI – Mi jutott eszedbe?

LALA – Te.

LILI – Én?

LALA – Te.

LILI – Miért?

LALA – Nem tudom.

LILI – Na, mégis miért?

 

LALA megdermed, nézi az alatta fekvő LILI-t.

 

LALA – Hogy... mennyire sajnállak.

LILI – Hogyhogy?

LALA – Hogy velem kell éljél.

LILI – Miért?

LALA – Mert...

LILI – Miért?

LALA – Csak sajnállak. Nem tudom miért... Csak sajnállak, hogy én vagyok itt veled... és nem valaki más.

 

LALA miközben LILI-n fekszik, zokogni kezd. Ölelgeti a lányt, és hosszan, hevesen, olykor görcsösen rázkódva zokog. LILI magához húzza LALÁ-t, próbálja megnyugtatni. Ringatóznak együtt, LALA szipog, majd lassan megnyugszik. Az ingujjába törli az orrát, a szemét. LILI puszilgatja az arcát.

 

LALA – Bocsáss meg.

LILI – Semmi baj.

LALA – Nem tudom, mi jött rám.

LILI – Semmi baj.

LALA – Már jól vagyok. Minden rendben. Kicsit... megszédültem. Biztos a meleg pia.

LILI – Igen, nincs gond.

LALA – Rágyújtanék.

LILI – Tudom.

LALA – De nem gyújtok rá.

LILI – Ügyes vagy.

LALA – Kibírom.

LILI – Tudom.

LALA – Jó, hogy itt vagy.

LILI – Te is.

LALA – Milyen dolog már... így bőgni...

LILI – Nekem tetszik.

LALA – Ne már...

LILI – Pedig de. Gyakrabban is sírhatnál.

LALA – Na jó, azért inkább ne. Néha jó, de... Min nevetsz? Mi olyan vicces?

LILI – Te.

LALA – Én?

LILI – Te.

LALA – Te is vicces vagy.

LILI – Együtt vagyunk viccesek.

LALA - Most vagyunk csak viccesek igazán.

 

Nevetnek, közben LALA feláll, megigazítja a ruháját, a bőröndjéhez megy, leül, piheg. Visszanéz. LILI fekszik a földön, az eget nézi. LALA átnéz a másik irányba, LILI cuccai felé. LILI összegömbölyödik a földön. LALA feláll, odamegy LILI laptopjához. Felemeli, leül, az ölébe veszi. Olvassa, ami bele van írva. Közben néha átnéz LILI-re. LILI nem mozdul. LALA végigolvassa a sorokat. Mosolyog. Becsukja a gépet, elteszi LILI kofferjébe. A magáéhoz megy, egy darabig nézi, elkomolyodik, majd picit megint mosolyog. Becsukja a szemét, közben ismét elkomolyodik. Leül a bőröndre, és maga elé néz. Csak néz maga elé. Egy autó hajt át előttük az országúton. Egyikük sem mozdul. Sötét.