A felolvasás pörgősen ment, hamar, még a becsült idő előtt a szövegek végére értünk. Elsőként Kókai János A Nagy Górky-ja hangzott el, utána Mozsik Imre Hájasszőröse, végül pedig Korcsmáros András Tiszta lappal című szövege következett. A szünet után az első kérdés a felolvasás sorrendiségére irányult: miért éppen így következtek egymás után az egyfelvonásosak? Felmerült, hogy a sorrend megválasztása befolyásolhatja az eredményt: a legviccesebb darab maradt a végére, ezért annak a hatása felülírja a többit. 

A válaszban elhangzott, hogy a felolvasó próbán nem egyértelműen a Tiszta lappal tűnt a legviccesebbnek, a sorrendállítás pedig semmiféle különösebb elvet nem követett: A Nagy Górky tűnt a legnehezebben felolvashatónak és abban szerepelnek a legtöbben, ezért Kókai János egyfelvonásosa került az első helyre, a másik kettő elhelyezése esetleges. A felolvasók hangja, karaktere mindig hozzátesz a szöveghez, de ezen az elkerülhetetlen interpretációs mozzanaton túl az előadók nem igyekezték befolyásolni a közönséget – valamilyen sorrendiség megállapítására pedig mindaddig szükség van, amíg lineárisan olvasunk fel. 

A beszélgetésen viszont nem a felolvasás sorrendjét követtük: először a Hájasszőrösről mondtuk el a véleményünket. Mozsik Imre szövegét egy ügyesen megírt párbeszédnek láttuk mindannyian, de többeknek is problémája akadt a kerettel, melyet mások igyekeztek védelembe venni. Egyes vélemények szerint a színpadi megvalósítás alkalmával komoly gondokat okozhat a csattanó, amit nehezen lehet megjeleníteni, illetve talán nem is olyan szükséges fordulatot hoz. Az elcsépeltnek, vagy erőltetettnek tekintett véget a csoport másik része inkább érdekesnek találta, a virtuális trében élt szerelem különösen elkeserítőnek tűnt. 

Korcsmáros András szövege az összegyűlt csapat nagy részét kabaréjelenetekre, Rejtő Jenő egyfelvonásosaira, bohózataira emlékeztette. A karakterek jól „megtapadtak” az előadókon, hamar beazonosíthatóak és jól működnek közöttük a szándékos és nem szándékos félreértések. Egyértelműen ezen a szövegen szórakozott leginkább a közönség, ugyanakkor az is elhangzott, hogy lehetséges, hogy csak az előzőleg felolvasott szövegek után; kabaré műfajú darabok között talán nem lenne ütős. Többen találtak benne valami furcsa, bizarr vonást, ami mégiscsak különbözővé teszi az ismert kabaré-fordulatokat használó szövegektől: a halottak tematizálása érdekessé teszi ezt az egyfelvonásost. 

A harmadik szöveget górcső alá véve többen megjegyezték, hogy A Nagy Górky-val eléggé összecsapott munkának tűnik. A felolvasók a furcsa szórendű mondatok kimondásának nehézségeire panaszkodtak, egy egész képhez (a két orvos közötti jelenet) pedig nem sikerült jelentést kapcsolni. A freak show-ra emlékeztető záró képet mindenki érdekesnek és izgalmasnak találta, de az oda vezető utat nem eléggé kidolgozottnak – sok kép követte egymást rövid időn belül, de egyik sem tűnt sokat mondónak (a kocsmajelenetnek azért akadtak pártfogói). Górky karaktere és a csattanó, a záró kép a fejünkben marad, de a többi nem.

Az est végén a körkapcsolásnál nem várt problémánk akadt, még nem tudjuk, hogy milyen okból, de sajnos a skype akadozott, csak mondatfoszlányokat hallottunk – de később örömmel fogadtuk, hogy a nálunk befutó Tiszta lappal nyert összesítésben is. Úgy gondoljuk, hogy a május 5-én felolvasott szövegek összességében kevésbé voltak érdekesek az első kör egyfelvonásosaihoz képest, de jól szórakoztunk, tanulságos bő két órát hagytunk a hátunk mögött és nagyon kíváncsian várjuk a harmadik körre érkező szövegeket. 

Köszönjük a szervezést és egy hónap múlva találkozunk!

A május 5-i szereposztás Debrecenben: 

KÓKAI JÁNOS: A NAGY GÓRKY

Górky: Somogyi Tibor
Barbi: Szakál Dóra
Női orvos: Liktor Eszter
Futtató/ Pali: Szabó Dániel
Férfi orvos: Papp Miksa
Pultos: Duró Evelin

MOZSIK IMRE: HÁJASSZŐRÖS

Matyi: Papp Miksa
Mónika: Duró Evelin

KORCSMÁROS ANDRÁS: TISZTA LAPPAL

Férfi: Szabó Dániel
Felügyelő: Papp Miksa
Eszter: Liktor Eszter
Juditka: Szakál Dóra