Beszámoló

 

Az Amargant Színház kezdeményezésére, az Okuláré Projekt keretén belül, amatőr ad hoc társulatunkkal már másodjára kelthettük életre kortárs íróink műveit. 

Ezúttal az “újrakezdést”, mint életszakaszi, párkapcsolati összetevőt vizsgáltuk 
Kókai János: A Nagy Górky 
Korcsmáros András: Tiszta lappal 
Mozsik Imre: Hájasszőrös című írásai segítségével. 

A munkahelyek váratlan megszűnése, házastársak egymással és az egyének saját vakfoltjaival való türelmetlensége határozottan implikálja az újrakezdés napjainkban sajgóan aktuális témáját. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a szituációban részt vevő felek közreműködjenek, ne fázzanak a változás szelének kényelmetlen süvítésében, tehát felelősséget vállaljanak döntéseikért.

“Ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét/ kérj hozzá sót és tequilát!” Kókai János műve számunkra összecseng ezzel az idézettel, jól megfogható benne az a keserédes savanyúság, ami mindannyiunk száját, gyomrát összeszorította a főhőssel való azonosuláskor. A brechtiarchetípus, az élet minden irányú megkeresését fintorral megválaszoló Górky karaktere fogja satuba a boldogulás árának veszteségeit (megcsonkított test, amputált karok), valamint az ösztönös emberi vágyat tálentumaink helyén kezeléséről. Szépnek láttuk a magyar nyelvben isgyakran megjelenő kifejezés a “két kézzel ragaszkodni valamihez” újraértelmezését a fekete humorban; Górky a párkapcsolatával, munkanélküliségével fizet rá őszinte, kendőzetlen gesztusaira, mimikájára, amely azonban a végén megélhetésének egyedüli forrásává válik. A finom szerzői hangolás bizonyítja, hogy Pali karakteréről is parázs vita alakult ki közöttünk, hiszen nem egyértelmű, hogy csakis saját célok vezérlik nyitott gondolkodását a cirkuszi szám megvalósításához, vagy van benne a klasszikus népmesei, bölcsességével szűkszavúan fogalmazó, alapvetően jó szándékú öregember vonásaiból is? Örültünk, hiszen a lezárásban a főszereplő gondolatai és motivációja nem kerül megjelenítésre, így mi magunk dönthettük el, vajon milyen lelkiséggel áll a porondon a fenomenálisan nagyszerű, utánozhatatlan művész? A taps pedig -kéz ide, vagy oda- szüntelenül szól! 

Korcsmáros András Tiszta lappal című írása volt érzelmileg legkontrasztosabb számunkra. A darab sziporkázik a helyzetkomikumból adódó poénokkal, valamint új értelmet is ad a címnek, hiszen a Felügyelő egyáltalán nem veszi (nem akarja? nem tudja?) a lapot, egyáltalán nem tiszta nekik a helyzet. Ezzel együtt végig ráül mellkasunkra a kollektív bűntudat, mindannyiunk egyéni felelősség vaskos terhe a lelkiismeret akaratlagos, tudatos elnyomásáról. Huzatos, hiszen egyik ajtó kinyílik, de a másik is nyitva még, ettől lesz erős a történet; noha úgy tűnik, könnyed és légies a poénoktól, nincs benne a hallgatóság számára felszabadító jelenet. A Felügyelő jelleme emlékeztet bennünket arra, hogy a hátország zavarossága okozhatja a munkahelyi fókusz elhomályosodását, elhanzik a spirál-szerű mondat: “… Ha Eszter boldog, akkor én is az vagyok. És ha én boldog vagyok, akkor a feleségem is az lesz.” József Attila Tiszta szívvel című versének sorait tudjuk szembe állítani a mű kimenetelével, mely bizonyos szinten hasonlóan az újrakezdés témájával foglalkozik, ám az általunk is ismert következményekkel jár: “…ha kell, embert is ölök | elfognak és felkötnek..”- A főszereplő Szabó János és Kovács István hiába böjtölte ki lelkiismeretvizsgálat idejét, nem kap penitenciát, nincs lehetősége meghajtania fejét a törvény előtt, hiszen a Hivatal kiskaput nyit, gyakorlatilag legalizál egy bűncselekményt.